RSS
Email
Facebook
LinkedIn
Google+
CinkTöbb helyen teljesen újdonságként jelenítették meg azt, hogy a január 1-jén hatályba lépő új alkotmány (alaptörvény) bevezeti a kötelező szülőtartást. Azonban ezt tévesen tették, hiszen a szülőtartásra a jelenleg hatályban lévő jogszabályok alapján is lehetőség van, természetesen nem alkotmányos szinten, és nem is éppen a szülőtartás címszóval. A szülőtartásra polgári jogi alapon érvényt lehet szerezni, és a tartás elmulasztásának büntetőjogi következménye is van.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló hatályos törvény (Csjt.) a szülőtartást rokontartásként említi. A rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja és nincs tartásra kötelezhető házastárs. Természetesen nem támaszthat tartási igény a nagykorú személy, ha arra érdemtelen, de ez nem érinti a szülőtartási ügyeket: szülőtartási ügyekben a gyermek a szülő érdemtelenségére nem hivatkozhat, ha a szülő a tartási, gondozási és nevelési kötelezettségének eleget tett. A fentieket figyelembe véve kvázi már most is tartásra van kötelezve a gyermek a szülőjét illetően.
Főszabály szerint a tartásra jogosultat egyeneságbeli rokonai kötelesek eltartani: elsősorban a leszármazókat (gyermek, dédunoka, stb.) terheli. Amennyiben tartásra kötelezhető leszármazó nincs, akkor a felmenő rokonoktól igényelhető tartás.
A tartásnak kétféle módja van: pénzbeli és természetbeni. Azt, hogy melyik kerül alkalmazásra, azt a gyermek (kötelezett) döntheti el. Azonban a bíróság a természetbeni tartásra nem kötelezheti a gyermeket (kötelezettet), ha ez ellen bárki tiltakozik. A szülő jogosult, hogy tartását pénzben követelje.
A szülőnek (eltartottnak) meg van a joga arra, hogy igényét érvényesítse: a Csjt. biztosítja, hogy tartási követelés iránt a szülő érdekében a jegyző és az ügyész is indíthat pert a gyermek ellen. Amennyiben az igényt megítélték, valamint az végrehajthatóvá vált, a szülő az igényét bíróság útján érvényesítheti (igényérvényesítés). Amennyiben a szülő tartását a gyermek önhibájából elmulasztja, akkor ezzel a gyerek megvalósít egy bűncselekményt, mégpedig a tartás elmulasztása tényállást, és alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, minősített esetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Tehát a gyermeket terhelő szülő tartása már egy élő jogintézmény, persze nem alkotmányos szinten, mint ahogyan ez január 1-jétől lesz. Az alaptörvény a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését kifejezi annak előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni az őket felnevelő rászoruló szüleikről – olvasható az alaptörvény ide vonatkozó indokolásában.
at 15:33
Üdv! Nekem ez kicsit homályos. Normális esetben természetes dolog egymás segítése, azonban nem ritkaság, hogy a szülő-gyerek között a kapcsolat megromlik, akár teljesen meg is szakad. Ilyen esetekben hogyan határot a jog? A gyermek felelőssé tehető ha a megromlott kapcsolat miatt nem nyújt támogatást a szüleinek? Mikor áll fenn érdemtelenség a jog nyelvén?
at 15:43
Érdemtelenség: “azt a szülőt kell érdemtelennek tekinteni, aki a gyermekével szembeni kötelezettségét olyan súlyosan megsértette, hogy erre tekintettel a társadalmi felfogás szerint a tartásra nem méltó. Ilyen, ha a szülő a tartásra szoruló gyermeke számára hosszú időn át nem nyújt sem anyagi, sem erkölcsi támogatást és vele a kapcsolatot egyáltalán nem keresi.” Heinerné Bazó Tímea – Családjog (156. o.)
at 14:29
Nekem illetve nekünk is van egy problémánk,hárman vagyunk testvérek aki közül én lakom édesanyám szomszédságában.Ő gyermek korom óta betegeskedett ,de becsülettel föl nevelt bennünket. Sajnos skorpió és tudva lévő uralkodó típus .Testvéreim más helységekben alapítottak családot,renszeresen látogatták az időközben özvegyé vált anyánkat. Én aki a szomszédjában laktam mindennapi kapcsolatba voltam vele ,sőt sőt nem kis túlzással szinte felnőtt, korom sem befolyásolta abba,hogy mindenbe az ő akarata nyilvánuljon meg.Három gyermekem közül a leg kisebb még tanul .2006-ban leszázalékoltak, számtalan műtéten estem át maradandó egészség károsodásom van. Tehát rokkant járadékos lettem ,és időközben 5 éve egyedül álló szülő, .Édesanyám ármánykodása addig fajult míg az egyik testvérem már 1 éve még köszönő viszonyt is kerüli vele.mellőzi.Mivel a távolság sem akadájozta abban meg hogy levélben sőt állandó telefonálgatásokkal,vélt valós sérelmeivel rátelepedjen a családra.PLD.egyik sérelem oka nem voltak hajlandók hallgatni órák hosszat a költeményeinek fel olvasását, tehát nem oly komoly dolgok csupán egy magányos ember dolgai. Aki nála jár az szerinte meg lopja, így mi is a családja, meg akarjuk ölni ,nem eszi meg az általunk készített ételt, nincs szüksége ,gondozóra ,rossz az étel ott is ,minden szomszéddal haragban van, Az én nyugdíjam és két felnött fiam jövedelme nincs annyi mint az ő nyugdíja, de most szülő tartáson töri a fejét, Házamon jelzálog , neki milliói a takarékban. Ha megszorultam és kölcsön kértem azt szigorúan meg . kellett adni, Állandóan paszkodik ,egy csodálatos nagy házban él, az 5 szobás lakás közepén, nem életvitel szerüen, hisz éjszaka olvas nappal alszik,aztán este 10 kor jön a telefon ,hogy mi a problémája.Idáig Idősebb unokája ugrott mert attól féltünk idős beteg, hogy komoly baja van.Engem rossz házasságom és egyéb gondjaim miatt depreszióval kezelnek, ha mérges utca hosszat elkiabál minden bolondnak.A kisebbik fia magához venné adott volna neki egy apartmant és minden ellátást semmire nem lenne gondja, de vissza utasította arra hivatkozva ,hogy ő nem lesz bolondok házába csukva.Kérem adjon tanácsot mi tévők legyünk, az orvosa úgy írja föl a gyógyszereit,hogy nem is látja,nincs köztük orvos beteg kapcsolat.Betegség tudatos,Várom reménybeli válaszát, egy megtört gyermek.
at 17:26
És mit jelent ez a gyakorlatban? Ha valakinek rokonát/szülőjét el kell tartania, akkor milyen értékben köteles ezt megtenni?
at 17:43
Először is rászorult az, aki életkoránál vagy munkaképtelen állapotánál fogva keresettel egyáltalán nem rendelkezik (pl. nyugdíj), egyéb forrásból jövedelme nincs, valamint nincs értékesíthető vagy hasznosítható ingó vagy ingatlan vagyona. Egyébként a bírói gyakorlat szerint nem követelhető meg, hogy a szülő a szokásos életviteléhez tartozó vagyontárgyait értékesítse vagy hasznosítsa.
Mértéke: talán ezt a legnehezebb meghatározni, ugyanis a mértéke nem más, mint a jogosult szükségleteinek és a kötelezett tartási képességének az összemérése. A szükséges tartás nem szűkös eltartást jelent, viszont nem jelenti az átlagon felüli, luxus igények kielégítését. Mint írtam, kétféle lehet a tartás, pénzbeli, vagy természetbeni. Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyeztetné. A tartásnak a mértékét a bíróság esetenként gondosan vizsgálja, így konkrét összeget nem nagyon lehet írni. A tartás semmiképpen sem lehet akkora, hogy a kötelezett a saját eltartását ne tudja ellátni, megvalósítani.
at 17:52
köszönöm!
at 17:52
Igazán nincs mit!
at 21:21
nem szeretem, ha halálra röhögtetnek !
egyelőre még a szülők, nagyszülők tartják el a munkanélküli fiatalok nagy többségét !
Ki ad munkát a 18-20 éveseknek? http://hvg.hu/karrier/20110818_munka_tinedzsereknek
siralmas állapotok ezek….
at 12:15
Kedves Hozzászóló!
A hozzászólását szerzői jogok miatt módosítottam, a bemásolt szöveget kitöröltem, és a linket tettem bele.
at 22:27
Nekem meg az jutott eszembe, hogy ezzel az alkotmányos rendelkezéssel vetik meg az alapját annak a jövőben előfordulható esetnek, hogy a nyugdíj ugyan járna a nyugdíjas korú szülőnek, de jutni nem jut majd. És ekkor, hogy ne az állam, mint a nyugdíjjárulékokkal rosszul gazdálkodó és nyugdíjfolyósítási kötelezettségének eleget tenni nem tudó ellen forduljon az állampolgár, ott lesz ez az alkotmányos kötelesség, hogy tessék először is a gyerekétől igényelni a tartást.
Meg az a kérdés vetődik még fel, hogy a gyerekeket ki fogja eltartani, ha még a szülőt is el kell tartani?
Vagy csak én látom ezt ennyire pesszimistán?
at 03:06
Egy kicsit meredeken hangzik elolvasva, de ha belegondolok, a jelen gazdasági helyzetben abszolút lehetséges.
at 12:47
Nekem is ez jutott eszembe, sőt. A most 55 év körüli korosztály előtt húzogatják a nyugdíjkorhatárt és ha kiesik a munkahelyéről, szinte bizonyos, hogy nem talál másikat. És ekkor még 10 éve van az öregségi nyugdíjig. Szóval áthárítják a szociális ellátás anyagi részét is.
at 14:24
Hát ez tökjó! Apámtól miután elvált anyám és sikerült kitennünk a lakásból is (alkoholista), végrehajtással – a munkabérből való letiltás útján jutottunk hozzá a gyerektartáshoz, míg el nem végeztem az egyetemet. Törvényi kötelezettségét tehát teljesítette, én viszont közben nevet változtattam, mert annyira visszataszítónak éreztem a viselkedését (nulla kapcsolattartás, az is részegen, be nem tartott ígéretek, stb.), többször küldött levelet, és az egyetemet is megkereste, hogy él-e még a hallgatói jogviszonyom, mert már nem akar fizetni – tkp. ez is kapcsolattartás:). Tekintettel tehát arra, hogy a csjt.-ben előírt tartási kötelezettségének “eleget tett” az ott meghatározottak szerint, én majd, mikorra már szétitta az agyát és képtelen ellátni magát – szóval én majd fizethetek neki? Mégis miért??? Ismerem a Csjt. szabályt és az érdemtelenséget akarom vele szemben megjátszani, de egy alkotmányos alapjogi szintre emelt jogosultság ellen nehezebb felszólalni. Véleménye a posztolónak?
at 21:14
Véleményem szerint, azzal, hogy kifizette a gyerektartást, és semmi mást nem tett azért, hogy a kapcsolattartás meglegyen, nem teljesítette maradéktalanul a tartási kötelezettségét (pénzügyileg igen, mert fizette a tartásdíjat, de ott van a gyermek erkölcsileg történő helyes felnevelése, stb.).
A Csjt. hamarosan “beolvasztásra” kerül majd az új Ptk.-ba, és ott is benne lesz az érdemtelenség. Nyilván az alkotmányozók sem úgy gondolták, hogy az olyan szülőnek is fizessen a gyermek tartást, aki semmibe vette, nem tartotta a gyerekkel a kapcsolatot, stb.
Amennyiben oda kerülne a sor, hogy tartást követel a szülő, akkor szépen fel lehet hozni a felhalmozott bizonyítékokat, hogy bizony apa nem igen volt a legjobb családapa. És az apa egyetlen bizonyítéka, hogy fizette a gyerektartást, nem sok.
Meg a gyermek szűlőtartási kötelezettsége is csak bizonyos feltételek esetében kell, hogy bekövetkezzen, de mint mondtad, ismered a Csjt.-t
at 18:14
A jelenlegi szabályok szerint ha a szülő eleget tett tartási kötelezettségének, azaz fizette a gyermektartásdíjat, akkor szükség esetén jár neki a szülőtartás.
A közelmúltban vált gyakorivá, hogy az önkormányzati tulajdonú szociális otthonba felvett, ott elhelyezett személynek, ha kevés a nyugdíja ahhoz, hogy a havi ellátási díjat fizetni tudja, akkor a megállapított ellátási díj és az erre fordítható nyugdíj különbözetét a leszármazóktól hajtja be az önkormányzat.
Ha például a szociális intézménybe lakó nyugdíja 60.000.-Ft. akkor ennek 10 %-át quazi zsebpénzként meg kell hagyni neki, azaz marad 54.000.-Ft. összeg, amiből fizetheti a szociális otthoni térítési díjat.
De ha a szociális intézmény egy havi térítési díja például 60.000.-Ft/hó, akkor a leszármazót kötelezik havi 6.000.-Ft. térítési díj különbözet megfizetésére.
Mert van 60.000.Ft nyugdíja – 10 % azaz 6.000.-Ft zsebpénz =54.000.-Ft. De a térítési díj 60.000.-Ft. és levonni csak ezt az 54 ezret lehet belőle, mert 6.000.-Ft.-ot ott kell hagyni az ellátottnál, akkor ezt az 54.000.-Ft. összeget a gyereknek kell kiegészíteni 6.000.-Ft.-tal 60.000.-Ft.-ra.
Ez már jelenleg is joggyakorlat.
Én éppen egy ilyen agyát szétivott szülő miatt tartásra kötelezett gyerek megbízásából kerestem utána a jogszabályoknak, de az önkormányzat jogszerűen kötelezte tartásra a gyereket. Aki mellesleg 8 éves kora óta, 30 éve nem is látta az apját. De az apja a havi 2.000.-Ft. tartásdíjat letiltás útján fizette. Az se érdekelt senkit, hogy a gyereknek most saját három gyerekét is el kell tartani, meg hiteleket fizetni, mert erre az önkormányzati kötelező határozat nem figyelt. Már arra készültünk, hogy a saját gyerekei felé járó tartási kötelezettsége miatt letiltatjuk a fele fizetését, – a maradék 50 % pedig már további tartásdíjjal nem terhelhető- de mire jogerős lett az önkormányzati határozat, az apának már csak temetési költségre volt szüksége…
at 00:05
Szebb estet mindenkinek!
Koszi a sok hasznos informaciot am meg igy is akadnak kerdeseim!
Az en anyam gyermek eveim cserje alatt epp 5 ev 4 honapot ullt bortonbe.Miutan szabadult es neki itelt a birosag egy uj sanszot adva neki jobbnal jobb neveloapak vereset turtem ahol volt ra pelda hogy ejszaka menekultem a rendorsegre vagy eppen kiverte az illeto az osszes fogamat elol.Nagykorusagomat betoltve hamar ferjhez mentem es labra alltam.17 eve dolgozom a szakmamban a legnagyobb szeretettel mint apolono.Am anyam azota csak romlott.Erkolcstelen eletmodot folytat a nala 11 evvel fiatalabb erdelyi magyar ferjevel egyutt.Eppen leagazoban vannak igy most kulombozo trukkel probalnak rokonoktol innen onnan penzt behajtani sikertelenul.Am felek hogy egyszer ram kerul a sor es nem kerulhetem el az eltartasat eltartasukat.Kulfoldon elek egy gyermekem van.Teljes szeretetben bekessegben peldaertekuen eljuk szereny eletunket amibol ot egy ideje kiiktattuk ezert is tartunk a bosszujatol.
Ha ellenem beadna egy szuloi eltartasra valo kerelmet kotelezheto vagyok en erre egy ilyen gyerekkor utan?
Van eselyem hogy a nalam csak 7 evvel idosebb “neveloapucit”itelnek meg eltartojanak es nem engem?
es a legfontosabb a prevencio-megelozes:Kerhetek e jogi uton felmentest a rokoni kapcsolat alol?
-mert sajnos meg egy joadag felhalmozott adosagnak is a gazdaja lehetek ha marad az anya lanya felallas-
Koszonom.
at 18:42
a “jó adag adósság”-ra: tudomásom szerint az örökségről egyben le lehet mondani. tehát ha örökölne egy házat meg kétszer annyi tartozást akkor mindent vagy semmit jelleggel választhatja a lemondást. ha rosszul tudom, kérem valaki javítson ki.
at 15:51
Tegyük fel, a szülő annak idején eleget tett kötelezettségeinek, de később mondjuk alkoholista lesz, emiatt vagy más költséges szenvedély miatt el is veszíti megélhetésének alapjait. Tényleg tartásra lehet kötelezni ebben az esetben a mondjuk szintén nyomorgó gyermekét?
at 16:02
Most végig is olvastam, látom, felmerült már a kérdés, de ellentmondó válaszokat látok. Más kérdés: mikor lehet valakit gyámság alá helyezni? Van-e pl. az alkoholizmusnak olyan foka, ami ezt indokolja?
at 09:00
Amennyiben elég súlyos az alkoholizmus, lehetőség van rá gyámság (gondokság) alá helyezésre. A menetét nem írnám le, itt bővebb információt talál: http://www.paks.hu/szolgaltatas/intezmeny.php?mid=144e16393c9ab5&chapter=case&num=4
at 20:31
A helyzet a következő, szüleim pár éve elváltak, eladták a házukat, a pénzt ami járt érte ketté osztották, az anyám felköltözött BP-re és eleinte albérletben lakott, majd mikor már nem tartott a pénzből idősek otthonába kérvényezte magát, és el is helyezték. A probléma a következő: minden pénzét játékautomatákra költi, állandóan csavarog, mindenkinek hazudgál, évek óta fel sem hív bennünket, hogy megkérdezze hogy van az unokája, bár mikor megszületett a kisfiam, akkor se szakította meg magát a nagymamaságban, ha telefonon beszélünk mindig én hívom, mi néha meglátogatjuk és meghívtuk karácsonykor is (tavalyelőtt arra hivatkozva, hogy nagyon beteg és mindene teljesen be van dagadva nem jött el, amikor mi 2-3 órával később elmentünk az otthonba és vittünk neki kaját, süteményt semmi dagadás nem látszott rajta, bezzeg másnap el tudott menni a barátnéjához). Múlt hónapban felhívott az intézmény vezetője, hogy már 2 havi díjjal tartozik, és hiába írattak vele meghatalmazást, hogy a nyugdíját ők vehessék fel és a díjon felüli részt majd magkapja, ő elment a nyugdíjfolyósítóhoz és ezt az egyezséget visszamondta, ekkor felvilágosították, hogy ha még egy ilyen eset lesz kiteszik az otthonból, és ma kaptam egy újabb hívást, miszerint márciusban kiteszik onnan.
Nekünk van egy érvényes adásvételi szerződésünk, miszerint legkésőbb június 30-ig kiköltözünk a lakásunkból, mert eladjuk, és akkor fizeti ki a vevő, és abból végtörlesztjük a forinthitelre váltott CHF hitelünket, és az én garzonomat is áruljuk, hogy a CHF hitelre váltás miatt a férjem cégétől kölcsönbe kapott tetemes összeget is vissza tudjuk fizetni, így mi albérletbe fogunk költözni.
Anyámat nem akarjuk magunkhoz venni, hely sincs neki a lakásban, és bevallom, olyan rondán viselkedik, állandóan a múltbeli dolgok miatt szapulja nekem apámat és egyfolytában a sérelmeivel van elfoglalva, több éve játékautomatázik, és minden pénzét eljátszotta, féltem tőle a 7 éves kisfiamat, mert szeretném megóvni ettől a viselkedéstől, nem szeretném, ha ezt látná nap mint nap, és nem szeretném azt se, hogy anyám elkezdjen lopni tőlünk, hogy legyen neki mit eljátszani, elég volt nekem gyerekkoromban az állandó éjszakai cirkusz, a verekedés, kiabálás, még alsós koromban is sokszor bepisiltem éjszaka, volt, hogy az éjszaka kellős közepén ráncigált ki a nővéremmel együtt az ágyból, hogy öltözzünk és megyünk mamáékhoz, mert ők nem bírtak magukkal, én nem akarom semmi ilyesminek kitenni a kisfiamat és a családi békénket. Sajnos több éve nem találok munkahelyet, jövedelmem nincs, a garzonom amit citibank és budapest bank személyi hitelből vettem szinte nulla szülői segítséggel, azért van albérletbe adva, hogy a hitel törlesztőrészleteit valahogy ki tudjuk fizetni, és ne árverezzék el a fejünk fölül a lakást, és anyósomék házát és a garzonomat, amelyek szintén fedeztül szolgáltak a hitel felvételéhez.
Mit tudok tenni? Amiket eddig már anyám művelt és amiket nekem mondott, hazudozott (pl azt hogy hát nem is az apám az apám, hanem egy alkoholista pasi, és reméli én majd nem leszek az, megy ilyesmik) állandóan csak bántott bennünket, a továbbiakhoz se idegrendszerem se türelmem nem lenne. Én csak továbbra is a családi békénket szeretném, és nem kívánok róla tudni sem! Ja van egy nővérem aki svájcban lakik, igaz nem gazdagok, de kérdem én, csak rám vonatkozik minden?
at 09:55
judit vagyok.50 éves.betegesen de elvagyok.2 lány 1fiu gyerekem van.mind három gyermekemet felneveltem,iskoláztatam.Édesapjuk egy alkoholista ember volt,aki késöbb bele halt.férhez mentem és hála Istennek a nevelő apa tissztelettel ellátta apai köteletettségét.Ennek elenére sajnos a gyerekeim rossz utra és oldalra áltak:Fiam börtönbe került és mire végig szenvettük áldozatókkal az éveket adigra elvesztettük a lakást,munka helyet,egészségi álapotom trére ment.2 lányom elált melölünk és magamra hagytak:Nehéz évek voltak:Ez nem volt elég a lányom megszült és nálamfelejtette az unokámat?mire ö külföldre távozott.A biróság nálamhelyezte el:Persze ezzel az államigondozástól mentettem meg a babát:Ezzel egy idöben a másik lányomnak sem jol kezdödött a házassága:Nagyáldozat tetejében a fétjemmel kicsiböl de a mai napig nevelgetjük a kislányt:Nehéz mert a szülei troger,gerinctelen,hozzátevésükkel nem támogatnak semmiben igy nehéz az életünk.Megprobáltam mindent de sajnálatomra csak még jobban tönkre tettek.A fiam szabadult és rám se néz ellenben meg tagadott?és egy olyan növel jött össze aki nemkivánok a föld hátára sem:SZoval ezzel azt szeretném mondani hogy itt vagyok 0 jövedelemmel 3 magammal és nem számithatok a gyerekeimre mert cinikusan makacsok és gonoszak:Gondolkoztam hogy szülöi tartást kérek de már idegileg nem birom ezt a kietlen céltalan életet amit a gyerekeim sóztak rám.Milliokban kerültek és ök azzal a mottóval élnek szép és jó életet hogy kötelességem volt minden amit tettem:Ez igy igaz de kérdem én ök mire képessek mitt tudnak adni és mire számithatok?Egy elkeseredet szülő nagy mama egyben: Mi a hozzá szolásod,?
at 10:21
2012.02.17.
Négyen vagyunk testvérek. Hárman az édesanyánk első házasságából, egy húgunk a másodikból. Szüleink válása után hármunkat az anyai nagyszüleink neveltek közel egy évtizedg, míg édesanyánk Budapesten ” dolgozott”. Szegény sorban Borsod megyében neveltek minket a nagyszülők, mindig hálával gondolok rájuk hiszen igen egyszerű de annál nagyszerűbb emberek voltak. Rengeteget dolgoztak,hogy minket gyerekeket eltartsanak. Anyánkat évente kétszer háromszor láttuk, édesapánkkal a kapcsolatunk ezen idő alatt nulla volt. Végül anyánk férjhez ment egy legény emberhez és közösen “egyesítettek ” a családot.tíz év után anyánk második házasságából született a húgunk, akit rajongva szerettek mind ketten. Mindent szabad volt, mindent megkapott. /ekkor mi már nagykorúak voltunk, én már házasságba menekültem otthonról, ugyanis cselédként bántak velem…. mostam, főztem, közben tanultam, sportoltam és elegem lett abból, hogy folyamatosan kihasználnak / Jelenleg hatalmas káosz uralkodik a családunkban: A családi házat, melyet a szülők akkor építettek mikor még csak három gyermek volt, elárverezték, mert a húgom az egész ingatlanra szabadfelhasználásu hitelt vett fel 4 éve, melyet nem fizetett, így az anyánk földönfutóvá vált.. szociális otthonban van.. a húgomat csalásért okirat hamisításért anyám feljelentette, mert állítólag nem tudta, hogy mit iratnak alá vele a hitelfelvételnél. Az ügyben 2009 óta a BRFK semmit nem tett. Az öcsém aki az anyámmal élt és gondoskodott róla hajléktalan lett. Az a kérdésem tud-e valaki segíteni nekünk ebben a káoszban. A hab a tortán egy hete szülőtartásra szólítottak fel. Kérem se4gítsen aki tud. Köszönöm.anna
at 13:51
Fentieket olvasva, írom az alábbiakat:
Én egy három gyermeket egyedül felnevelt Édesanya vagyok, – akinek káros szenvedélyei nem voltak -. Két házasságomból születtek a gyermekeim. Első volt férjem, a két gyermekére tartásdíjat nem fizetett. Második férjemnek volt már gyermeke, mikor megismerkedtünk és volt tartási kötelezettsége is, ezért tőle – a harmadik gyermekemre -, nagyon kevés gyerektartásdíjat folyósítottak.
Válásaimat követően az “Apák” a gyermekeiket nem látogatták. Soha semmit nem kaptak, még egy születésnapi üdvözletet sem.Válásaimat követően csak a Gyermekeimnek éltem.
Pluszmunkákat vállalva, erőmön felül neveltem fel őket, igyekeztem mindent megadni nekik, amit más gyermekek komplett családban kaptak meg. Mindezt sok-sok munka és lemondás árán. Angol tagozatos iskolába járattam őket, a lakhelyünktől távol -munkahelyem közelében -. Zeneiskolába, sportolni, tanfolyamokra, táborokba jártak és különböző iskolai versenyeket nyertek meg. Jó tanulók voltak.
Mindent, mindig hozzájuk igazítottam és azon voltam, hogy tanuljanak és becsületes felnőttekké váljanak. Leérettségiztek és plusz szakmájuk is lett. Mindhárman sikeresek, soha nem voltak munka nélkül, ami a mai világban bizony nagy dolog.
Én többször kerültem életemben mélypontra, de valahogy mindig megoldottam az életem és soha nem terheltem őket a problémáimmal.
Édesapám az én nevemre akarta megvenni a lakását, de én azt kértem akkor Tőle, hogy a Gyerekek és az én nevemre vegye meg, arra gondolván, majd az életük megkezdéséhez mekkora segítség lesz ez.
Ekkor még kiskorúak voltak, természetes volt számomra hogy én állom a lakás összes kiadását. Csakhogy ez később sem változott.
A gyermekeimet nem érdekelte a “tulajdonrészük”, még külön életük megkezdésekor sem, inkább albérletbe mentek, mint a budai 2 szobás lakásba. Én pedig, bízva abban, majd valamelyik csak rájön előbb-utóbb,hogy inkább ott lakjon, mint albérletben, fizettem tovább a költségeket, hol ezt, hol azt csináltattam meg benne, amihez a már akkor dolgozó gyermekeim soha egy fillérrel nem járultak hozzá. Mikor megszorultam, próbálkoztam lakáskiadással, de ráfaragtam, megszöktek a lakók, kipakolták a lakást, ott hagyták az általuk fogyasztott rezsiszámlákat és annyi kárt okoztak a lakásban, hogy rájöttem, jobban járok, ha üresen áll.
Miután meghaltak a Szüleim, átéltem két betörést az általunk lakott lakásban – és munkahelyem megszűnését követő “kényszervállalkozói időben” 4 betörést a szezonális üzleteimben. Visszagondolva, már nem is tudom hogyan, de mindig felálltam a nulláról, pedig csak saját magamra számíthattam. A két nagyobb gyermekem elköltözését követően eltávolodtunk egymástól, aminek a miértjét soha nem tudtam meg. Én harcoltam a mindennapokért, ők meg élték az életüket, immáron tőlem külön. Sokszor úgy éreztem, mintha szégyellnének, előfordult, hogy megaláztak a szavaikkal, mások előtt. A két nagyobbik Gyermekem évekig nem tartotta a kapcsolatot velem és a testvérükkel, aminek az okát soha nem tudtam meg. Mikor vállalkozásomban ellehetetlenítettek és nem tudtam elhelyezkedni – 53 évesen – elmentem évekre külföldre, egy idős rokonomat ápolni.
Mikor hazajöttem, kiderült, komoly egészségügyi problémáim vannak.
A legkisebb gyermekemmel éltem, aki -mikor elhelyezkedett-, segített az általunk lakott lakás rezsijének kifizetésében. Kérésem ellenére, tavaly elköltözött albérletbe, – bár itt elfértek volna -, de a kéthetes ismeretségű barátnő nem akart hozzánk költözni.
Így maradtam egyedül egy nagy önkormányzati lakásban, amiért nagyon sokat dolgoztam életemben.
Most ott tartok, hogy nem tudom fenn tartani sem a lakást, sem pedig magamat. Múlt év végén lebetegedtem és ennek köszönhetően még nem tudtak felmondani a munkahelyemen, de a kollégáim már letöltötték a felmondási idejüket.
40eFt a táppénz, egész télen éheztem és fáztam, lemaradtam a fizetni valókkal. A Gyerekeim eszébe nem jut, hogy megkérdezzék hogy vagyok, illetve segítsenek, pedig mindegyik megtehetné. Unokáim még nincsenek, párkapcsolatban élnek, senki sincs munka nélkül.
Idáig bíztam abban,hogy változtatni tudok életemen, eladom az örökségem és elcserélem a lakást. De hiába hirdetek bármit, nincs komoly érdeklődő.
A budai lakás ott áll üresen, kértem a gyerekeimet, fizessék ki az én negyed részem, de ők akarják szabni a feltételeket és csak annyit akarnak adni érte, amennyit ráköltöttem az elmúlt 20 év alatt, attól függetlenül, hogy a lakásra fordított költségeknek csak a felét kértem, azt is megosztva hármójuk között, -ami fejenként 500eFt lett volna- és 3mFt-ot kértem a tulajdonrészemre. De Ők az 500eFt-kat nem akarják kifizetni, ami azt jelentené, hogy ingyen adom oda a tulajdonrészem is, mert csak a lakás fenn tartására, felújítására fordított összeget kapnám meg.
Ezt már nem engedhetem meg magamnak, főképp azért, mert rájöttem a Gyermekek ezt már nem érdemlik meg, nem beszélve arról, hogy abból a pénzből nem tudnék magamnak semmilyen lakhatást biztosítani, ha az általam lakott lakást elveszítem. Az önkormányzat maximum 500eFt-ot fizetne, ha vissza adnám a lakást vagy ha kisebbet kérnék helyette.
Megfordult a fejemben,hogy átköltözöm a budai lakásba “és lelakom az általam ráfordított pénzt”, de ez sem egyszerű, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ezt a nagy lakást elherdáljam, -amiért egész életemben dolgoztam-. Nyugdíjba még nem tudok menni.
Azt gondolom a fentiek alapján, megérdemelném a jól kereső Gyermekeim segítségét, de maguktól ez nem jut eszükbe, engem pedig a büszkeségem idáig vissza tartott attól, hogy hozzájuk forduljak.
Ők semmire, senkire nem sajnálják a pénzüket, csak rám, -aki soha semmit nem sajnált Tőlük-.
Ha nem így lenne, önként segítenének, mert tudják, hogy bajban vagyok.
Úgy gondolom, jogosan megérdemelném a szülőtartást, de vissza tart, hogy a saját gyerekeimet kellene beperelnem.
Sajnos, most sem vagyok elég önző és következetes, mint ahogy egész életemben nem voltam az. Bár ideje lenne már, csak saját magamra gondolni!
at 16:50
Üdv!
Nekem is lenne egy kérdésem, mi a helyzet akkor ha a testvérem és én a nagymamánkkal élünk, sajnos súlyos cukorbeteg és a betegségtől már arra a szintre jutott hogy nem tud tisztán gondolkodni, most jelenleg kórházban van cukorbeállításon, de az orvosa azt mondta, hogy ápolásra szorul. Mi ketten az öcsémmel már 6 éve “szenvedünk” mellette mert mindig itt kellett lenni vele. Sajnos mind a ketten munkanélküliek lettünk de ahhoz, hogy megéljünk dolgozni kell, de ha elmegyünk akkor ki vigyáz a mamára? Akinek van egy fia de őt nem érdekli sem az anyja, se a gyermekei. Ha elmegyünk dolgozni és a mamával történik valami ki a felelős érte? Mind a kettőnk fiatalsága rá kell, hogy menjen egy mama ápolására? Mit lehet ilyenkor tenni?
at 13:21
Üdv!
Következő történt az én esetemben. Tisztességesen becsülettel felneveltem a gyerekeimet. Külföldön éltünk 23 évet,2010-en hazajöttünk. A lányom, még a kint tartózkodásunk idején a neten megismerkedett egy férfival. Miután hazajöttünk, ez a férfi oda költözött hozzánk Erdélyből. Én külföldről kaptam egy bizonyos összeget,itthon “nyugdíjank mondanák”.Négyen éldegéltünk a lányom a fiam én és ez a férfi. Negyed magamat tartottal el,minden hozzájárulás nélkül. A fiatalok egy fillérrel sem járultak a kiadásaimhoz. Rezsi lakbér élelem,minden kiadást én álltam. Mivel ez a férfi nem volt egy kiemelkedően pozitív személy,elleneztem,hogy a lányom együtt elején ezzel a férfivel. Elmondtam a véleményem a meglátásom az illetöröl,de nem tartottam pisztolyt a lányom homlokához. 3-4 hónap után elegem lett az eltartásukból és összerúgtuk a port a lányommal. Oly annyira,hogy a lányom bosszúból le tiltatta a kinti jövedelmemet. Hosszú ideig minden honnan eltiltott,nem tartottuk a kapcsolatot. Szétköltöztünk és velem jött a fiam. Elmenni dolgozni nem akart,néha kerített magának munkát,de a fizetéséből egy vasat sem adott haza. Továbbra is én tartottam el. Hogy ne kerüljünk utcára,minden értékemet eladtam. Persze az is elfogyott,hajszál híján az utcára kerültem. A fiamnak volt hová mennie,nekem nem. Egy ismerősöm fogadott be az utolsó pillanatban. Jelen pillanatban is krízis helyzetben vagyok. A gyerekeim tudomást sem akarnak venni a helyzetemről. Tücsköt bogarat kiabálnak rám,olyan dolgokra hivatkozva ami nem állja meg a helyét. Ezt most túl hosszú lenne leírni. Nos a helyzet a következő. A lányom együtt él ezzel a férfival,de nem házasok,már van egy baba is,nem dolgozik mert otthon van a babával. A férfi az építő iparban dolgozik,mint kőműves,de csak 40,000 Ft-al van bejelentve. Nincs meg neki a Magyar állampolgársága, de itt élnek Pesten.. Fizetése többi részét feketén kapja. A fiam megnősült,de nem dolgozik. Ebben az esetben mit lehet tenni?Nekem sehonnan nincs jövedelmem. Még nem vagyok nyugdíj korhatáros,nem találok munkát már két éve,60 éves vagyok,reményem sincs,hogy munát találjak. Megint krízis helyzetbe kerültem ami azt jelenti 2 hét múlva az utcán találom magam.Fogalmam sincs mihez kezdjek.
at 06:38
Egy barátom fordult hozzám tanácsért, de erre nekem is szükségem van, nem szeretnék neki butaságot mondani. Édesapja szoc.otthonban van és az ellátásához ebben az évben az eddigi hozzájárulás többszörösét kellene fizetnie. A testvérei részéről szintén jóval nagyobb összeget kér az intézmény a szülő tartásához. A gond az, hogy a hozzájárulást csak a gyermekek részéről követelik, holott a szülő a családi házat az unokára hagyta aki nagykorú és önálló keresettel rendelkezik. Figyelembevehető -e ezesetben a szülő érdemtelensége?