JogIQ

Már a bejegyzés elején szeretném leszögezni, hogy kizárólag szakmai szemmel követem figyelemmel a tárgyalást, objektív szemmel.

Folyamatosan figyelemmel követem a “romagyilkosság-per” tárgyalásait, és az ott elhangzottakat. Az is igaz, hogy a tárgyaláson nem lehetek jelen, így a különböző internetes forrásokból értesülök az eseményekről. Persze ezeket a forrásokat fenntartva kell kezelni, hiszen a jelenlévő újságírók túlnyomó többsége nem járatos a jogban, és éppen ezért úgy írnak le dolgokat, amelyek nem úgy hangzottak el, mint ahogyan a tárgyaláson, vagy olyan dolgokra koncentrálnak, amelyek abszolút nem lényegesek. Éppen ezért sem szeretnék belemenni a tárgyalás és a vallomások részleteibe, viszont egy dolog felkeltette a figyelmemet: ezt a dolgot az újságírók nem tudják elferdíteni, nem lehet félreérteni. Ez a dolog pedig az, hogy a büntetőeljárás vádlottjai közül az egyikőjük nagyon jól védekezik.

Ez a személy pedig nem más, mint P. Zsolt. Miért mondom ezt, miért gondolom így? Azért, mert a terhelt (nyomozás során gyanúsított, büntetőeljárás során vádlott) eddig egyetlen egy vallomást sem tett, kérdésekre nem válaszolt, csupán annyit nyilatkozik – mint ahogyan a tudósításokban is olvasható -, hogy “bűncselekményt nem követtem el”. Következetes a védekezése, nem úgy, mint a másik három vádlotté. Elsőnek ugyanis Cs. Istvánt hallgatta meg a bíróság, és ő tett is vallomást, de csakhamar ellentmondásba keveredett a nyomozás során tett vallomásával, majd a napokban történt tárgyaláson váratlanul bejelentette, hogy “nem kíván vallomást tenni és kérdésekre sem hajlandó válaszolni“. Tette mindezt azután, hogy a bíró szembesítette azokkal a tényekkel, amelyekkel a nyomozás során tett vallomásával és a bíróság előtt tett vallomásával nem egyeznek, különböznek, eltérnek. Mégpedig lényegi kérdésekben. Amennyiben nem sikerült Cs. Istvánnak tisztáznia a vallomások közötti ellentétet, akkor nagy bajban lesz, mert a bíróság azt a vallomását veszi figyelembe, amelyiket akarja. Az pedig nem egy jó védekezési taktika (sőt kifejezetten rossz), hogy folyamatosan változtatja a vallomásait. Persze a vádlottnak joga van ehhez, hiszen olyan vallomást tesz, amilyet akar, de ezzel mit ér el? A bíróság szemében “szavahihetetlen” lesz. Cs. István még akkor is elkövetett egy hibát, amikor nyilatkozott a TV2-nek, hiszen nem kellett volna.

P. Zsolt és védője ezzel szemben egy nagyon jó taktikát választott a védekezésül. Miért? Mert szerintem P. Zsolt és a védője is érzi, valamint a vádiratból is arra lehet következtetni, hogy a vádlott ellen közvetlen bizonyítékok nincsenek, csak közvetettek, amelyek meg nem olyan erősek. Általában ekkor szokták a védők választani ezt a taktikát. Az, hogy az elkövetők (terheltek) egymásra tesznek terhelő vallomást, természetes, a bíróság nem olyan súllyal veszi figyelembe, mintha egy kívülálló, objektív, befolyásoktól mentes tanú tenné azt vallomásában. Ugyanis hogy ha az elkövetőt nem tudják a helyszínhez kötni közvetlenül, hanem csak közvetetten, akkor az nem minden körülmények között elég. Sőt, nagyon kevés is lehet.

Tesz-e vallomást egyáltalán P. Zsolt? Ez egy nagyon jó kérdés. Véleményem szerint tenni fog, de csak az utolsó tárgyalások valamelyikén, amikor már mindegyik vádlott tett vallomást (még ha részlegest is). Vagy még ekkor sem, hanem majd csak a másodfokú eljárásban, mert biztosan lesz, tovább fog menni az ügy, de az is elképzelhető, hogy ekkor sem. Ugyanis a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére (a büntetőeljárási kódex mondja ki).

Ami beszámolókat elolvastam, azokból nekem ez a véleményem. Természetesen az is lehet, hogy egy teljesen rossz gondolatmenetet követek, de az is elképzelhető, hogy így lehet, ahogy én gondolom.

Minden esetre nagyon érdekes az ügy, és nagyon kíváncsi vagyok az ítéletre, hogy mi lesz az ügy vége.

Vélemények?