JogIQ

Itt a blogon már számos alkalommal foglalkoztam a halálbüntetéssel. Szó volt arról, hogy Magyarországon a halálbüntetést az Alkotmánybíróság a 23/1990. számú határozatával törölte el, mivel azt alkotmányellenesnek találta. Az alkotmánybíróság az említett határozatában kiemelte, hogy mindenkinek veleszületett joga van az élethez, valamint azt is, hogy a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezések az élethez, emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozásának tilalmába ütközik.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a büntető törvénykönyvnek (Btk.) és a kapcsolódó jogszabályoknak a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az élethez és emberi méltósághoz való jog lényeges tartalma korlátozásának tilalmába ütköznek. Az élettől és az emberi méltóságtól halálbüntetéssel megfosztásra vonatkozó rendelkezések ugyanis az élethez és emberi méltósághoz való alapvető lényeges tartalmát nemcsak korlátozzák, hanem az életnek és emberi méltóságnak, illetve az ezt biztosító jognak a teljes és helyrehozhatatlan megsemmisítését engedik meg. Ezért megállapította alkotmányellenességüket és megsemmisítette azokat.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a világ más táján ne lenne halálbüntetés. Számos olyan ország van, ahol a halálbüntetést még ma is alkalmazzák.

forrás: hu.wikipedia.org

A fenti ábra segít tájékozódni, hogy mely országokban van halálbüntetés, és melyikben nincs. A kékkel jelzett országokban a halálbüntetést eltörölték, a zöldes-sárgára színezett országokban csak kivételes körülmények között van lehetőség halálbüntetés alkalmazására (pl. háborús bűnök), a sárgával jelzett országokban jogilag még létezik a halálbüntetést, de a gyakorlatban már nem alkalmazzák, a pirossal jelölt országokban legálisan alkalmazott büntetési forma a halálbüntetés. A legtöbb halálbüntetést alkalmazó országban csak a legsúlyosabb bűncselekmények esetén (emberölés, háborús bűnök) esetében alkalmazzák ezt a büntetési nemet, azonban számos olyan ország van, amely a kábítószerrel való kereskedést is halálbüntetéssel “díjazza”. Ezek az országok Kína, Indonézia, Malajzia, Szaúd-Arábia, Szingapúr, Vietnám.

A legtöbb halálbüntetést Kínában hajtják végre, azonban 2011. februárjában halállal büntethető bűncselekmények közül 13-at eltávolítottak.

Az alábbi infógrafika pedig még jobban szemlélteti azt, hogy mely országokban aktív büntetési nem a halálbüntetés (képre kattintva nagyobb méret).

forrás: guardian.co.uk

Forrás:
- Wikipedia
- Guardian

Többször lehetett már olyan hírt olvasni, hogy egy cikken belül váltakozva írja az újságíró a cserbenhagyás és a segítségnyújtás elmulasztása kifejezéseket. Ugyanis a legtöbben mindkét fogalmat, bűncselekményt egyként kezelik, holott ez egyáltalán nem igaz, még gyakran a rendőrségi közlemények is tévesek. Nagyon-nagyon különbség van a két bűncselekmény között.

Mi a cserbenhagyás?

A cserbenhagyás bűncselekmény tényállását a büntető törvénykönyvben találjuk meg, a közlekedési bűncselekmények között. A cserbenhagyás nem más, mint “ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e“.

Ezzel szemben mi a segítségnyújtás elmulasztása?

Ezt a bűncselekményt is a büntető törvénykönyvben találjuk meg, de nem a közlekedési bűncselekmények között, hanem a személy elleni bűncselekmények között. Segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményt az követi el, “aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el.”

Mi a két bűncselekmény között a különbség?

A cserbenhagyás bűncselekményt kizárólag a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője követheti el, az elkövetés helye szerint a cserbenhagyást kizárólag a közlekedési baleset helyszínén lehet elkövetni, valamint cserbenhagyásnál nincsen segítségre szoruló személy. A balesettel érintett jármű vezetője az a személy, aki részese a balesetnek, valamint az a személy is, aki közrehatott a baleset bekövetkeztében. A cserbehagyás bűncselekményre egy nagyon kézenfekvő példa, amikor két, egymással ellentétes irányba haladó gépkocsi érintőlegesen ütközik, majd az ütközés következtében az egyik gépkocsi az útárokba a hajt, a másik gépkocsi vezetője megállás nélkül továbbhajt.

Itt ugyanis a balesettel érintett jármű vezetője nem győződött meg arról, hogy az útárokba hajtott gépkocsiban valaki megsérült-e. Azonban figyelembe kell venni azon jelentős tényt, hogy a cserbenhagyás a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményhez képest szubszidiárius, azaz kiegészítő.  Vagyis a cserbenhagyás vétsége bűncselekmény akkor alkalmazható, ha súlyosabb bűncselekmény – jellemzően segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény – nem valósul meg. Maradva az árokba hajtós példánál: amennyiben az a gépkocsivezető, aki elhajtott, később, a baleset után nem sokkal visszamegy a baleset helyszínére, és látja, hogy az árokba hajtott gépkocsiban egy vagy több személy megsérült, és nem nyújta a tőle elvárható segítséget a sérült személynek, személyeknek, és elhajt a helyszínről, úgy nem a cserbenhagyás vétségét, hanem a segítségnyújtás elmulasztását követi el, és ezért fogják felelősségre vonni.

Ezzel szemben a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményt bárki elkövetheti, bárhol el lehet követni, van segítségre szoruló személy, mégpedig az, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. Az elmondható, hogy a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményt többségében a közlekedés körében követik, de ez nem azt jelenti, hogy csak közlekedés során követhető el. Ezt a bűncselekményt például egy gyalogos is elkövetheti, aki a járdán sétálva lát egy sérült személyt, aki eszméletlenül fekszik vérző fejjel, és elsétál mellette. Azzal, hogy nem nyújt tőle elvárható segítséget, elkövette a bűncselekményt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy oda kell menni, és újra kell éleszteni, vagy ilyesmi, hanem elég csak a segítségnyújtási kötelezettségnek eleget tenni. A bírói gyakorlat kidolgozta a segítségnyújtási kötelezettség egyes pozitív magatartási mozzanatait. Ezek teljesítésével nem valósítható meg a mulasztás, vagyis nem lesz büntethető az illető segítségnyújtás elmulasztása bűncselekmény elkövetése miatt. Ezek a pozitív magatartási mozzanatok a következők:

• megállási és meggyűződési kötelezettség
• felajánlási kötelezettség
• elvárható segítségnyújtás (pl. mentőknek telefonálni, stb.)

Természetesen a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekménynek vannak minősített esetei, amelyeknek a megvalósítása súlyosabb büntetési tételeket hordoz maga után, de erre nem térnék ki, hiszen a bejegyzés lényege az volt, hogy a két bűncselekményt elhatároljuk, lássuk, hogy mi a kettő között a különbség.

Korábban már írtam arról, hogy hogyan kell egy kijelölt gyalogos-átkelőhelyet megközelíteni, milyen magatartást kell tanúsítania a járművezetőknek a gyalogosokkal szemben, így nem árt, ha a gyalogosok is tudják, milyen KRESZ-szabályok vonatkoznak rájuk. Bármilyen meglepő, a gyalogosokra is vonatkoznak bizonyos KRESZ-szabályok.

A KRESZ elsőnek azt szabályozza, hogy a gyalogosoknak hol kell közlekedniük. A gyalogosnak elsősorban a járdán, ahol pedig járda nincs, ott a leállósávon, az útpadkán, vagy ha van kerékpárút, akkor ott kell közlekednie. Ez nem azt jelenti, hogy ha az adott útszakaszon van járda és kerékpárút is, akkor a gyalogos választhat, hogy hol közlekedik. Kötelessége a járdán gyalogolnia. De ha egyik sem található meg, és az útpadka közlekedésre alkalmatlan, akkor a gyalogos az úttesten is közlekedhet, de ezt a lehetőséget csak végső esetben lehet igénybe venni.

Amennyiben a gyalogosok az úttesten, vagy az úttest szélén közlekednek, akkor lakott területen belül lehetőleg a menetiránnyal szemben kell közlekedniük, lakott területen kívül pedig mindig a menetiránnyal szemben gyalogoljanak.

Ha a gyalogos az út egyik oldaláról a másikra kíván átmenni, úgy elsősorban a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen kell átmennie. Ha nincs a közelben átkelőhely, úgy lakott területen levő főútvonalon az útkereszteződésnél (a járda meghosszabbított vonalában), valamint a menetrend szerint közlekedő jármű megállóhelyén levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda között, egyéb helyen bárhol, a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit jelent a “közelben” szó a KRESZ szerint. A “közelben” olyan távolságot kell érteni, amelyen belül a gyalogos észlelhet, vagy okkal feltételezheti, esetleg tudja a biztonságos áthaladást szolgáló átkelőhelyet.

A gyalogos ész nélkül nem léphet le az úttestre: csak akkor léphet le, ha meggyőződött arról, hogy a lelépés teljesen veszélytelen. Az úttestre nem lehet váratlanul lelépnie, az úttesten köteles késedelem nélkül átkelni, és tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti.

Amennyiben az adott útszakaszon kijelölt gyalogos-átkelőhely van létesítve, úgy az átkelőhelyen áthaladó gyalogosnak teljes mértékben elsőbbsége van, ami feltétlen. Akkor is elsőbbsége van a gyalogosoknak azokkal a járművekkel szemben, amelyek arra az útra kanyarodnak, amelyen a gyalogos áthalad. A gyalogos olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs (pl. nincs gyalogos-átkelőhely), mielőtt az úttestre lép, köteles meggyőződni arról, hogy áthaladásával a járműforgalmat nem zavarja. Nem léphet az úttestre, ha a jármű olyan közel van, hogy annak zavarása nélkül az úttesten átmenni nem tud. A zavarás olyan magatartás, amellyel valaki más közlekedését nehezíti, a közlekedés más résztvevőjét megijeszti, neki kényelmetlenséget vagy kellemetlenséget okoz, magatartásával figyelmét elvonja vagy indokolatlanul leköti.¹

Azonban vannak olyan helyek is, ahol a gyalogosnak tilos átkelnie. A gyalogosnak tilos:

• híd, alagút, felüljáró úttestjén áthaladni
• olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs, a szabad kilátást gátló akadály (nagyobb álló jármű stb.) közelében az úttestre lépni
• lánc-, illetőleg csőkorlátot, sorompót kinyitni, azon átmászni, alatta átbújni, illetőleg azt megkerülve elzárt területre (úttest, útszakasz, vasúti pálya stb.) lépni
• villamospályán közlekedni, vasúti vagy zárt villamospályán – a kiépített átkelőhelyen kívül – áthaladni
• autópályán (a leállósávon is) közlekedni, valamint áthaladni
• autóúton (a leállósávon is) közlekedni, valamint áthaladni
• az úttesten áthaladni, ha a közelben gyalogos alul- vagy felüljáró van

Nagyon fontos szabály, hogy éjszaka, vagy korlátozott látási viszonyok között, lakott területen kívül az úttesten, útpadkán, leállósávon tartózkodó gyalogosnak fényvisszaverő mellényt (ruházatot) kell viselnie.

Nagyon sok olyan hírt lehet olvasni, ahol a gyalogosokat kijelölt gyalogos-átkelőhelyen ütötték el. A napokban elgondolkoztam, hogy hogyan lehetne azt megoldani, hogy a járművezetők a gyalogosok szempontjából biztonságos sebességre lassítsanak az átkelőhely (sokaknak csak “zebra”) előtt. Véleményem szerint minden olyan átkelőhely elé (vagy csak azok elé, amelyeken nagy a gyalogos forgalom), amelyik nincs biztosítva fényjelző készülékkel, kellene építeni az úttestbe egy olyan kis kiemelkedést, amely megakadályozza, hogy a járművek azon gyorsan áthajtsanak. Persze nem olyan fekvőrendőrre gondolok, amelyen az áthaladás még alacsony sebesség esetén is nagyon kellemetlen. Ilyet eddig Kazincbarcikán láttam, az Egressy Béni utcán, ott pont olyan méretű a kiemelkedés, hogy a járműveknek le kell lassítaniuk, különben odaütik az autó alját.

A mai napon elég sokat lehetett arról olvasni, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételei között szerepel az, hogy a hazai jogrendszerben meg kell teremteni a magáncsőd intézményét. Mivel ezt jogi szabályozással lehet elérni, így feltétlenül foglalkozni kell ezzel a kérdéskörrel itt a blogon is, de természetesen csak a jogi részével. Elsőként a figyelo.hu oldalon jelentek meg azok a feltételek, amelyeket az IMF a sikeres megállapodásért követel. A Figyelő szerint a magáncsőd intézményének a bevezetése területén kell lépéseket tennie a magyar kormánynak. De mit jelent a magáncsőd?

Nem új dologról van szó

A jogintézmény nem új: Európa számos országában már régóta alkalmazzák, hiszen 1984-ben Dániában, majd ezt követően az Egyesült Királyságban, Franciaországban is bevezették, majd a 90-es években számos európai ország vezette be, úgy mint Svédország, Ausztria, Németország, Hollandia, Belgium és Csehország is jogi keretek közzé helyezte a magáncsődöt.

A magáncsőd nem más, mint a magánszemélyek részére a csődvédelem, hasonlóan, mint egy jogi személy (pl. kft) esetében, tehát az anyagi felelősség időbeli korlátozását jelenti. Az intézmény arra az elvre évül, hogy ha az adós elősegíti a követelések teljesítését, kielégítését, akkor egy meghatározott idő elteltével az adós teljesen hitelmentes lesz, és tiszta lappal indulhat.

Magáncsőd, csődeljárás, csődvédelem

A magáncsőd lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek megszabadulhassanak az eladósodottság okozta pillanatnyi válsághelyzettől, miként arra is módot nyújt, hogy velük szemben is lehessen csődeljárást kezdeményezni – olvasható az origo.hu oldalon megjelent, egy 2010-ben készült interjúban.

Amennyiben Magyarországon egy magánszemély “csődbe” megy, nem tudja fizetni a hiteleit, akkor a pénzintézetek gyakran a legdrasztikusabb megoldást alkalmazzák a kintlévőségeik behajtásában: azonnal a végrehajtási eljárást kezdeményezik. Hogy ez alól a magánszemély mentesüljön, az adós mindent megtesz, hogy ne találják meg: bujkál. Az adósságrendezési eljárás adna lehetőséget arra, hogy az adós tisztázza magát néhány éven belül, amely a hitelezőknek is jó, hiszen nagyobb arányban szerezhetik vissza a kintlévőségeiket.

Már a törvényjavaslat is megszületett, de nem támogatták

Magyarországon, 2010-ben nyújtották be a magáncsőd jogintézményét megteremtő törvényjavaslatot, amelyet az illetékes bizottság nem támogatott, így az országgyűlés nem is tárgyalhatta. A törvényjavaslat három lépcsős adósságrendezés bevezetését kezdeményezi, amelynek az első lépése az egyezségkötési folyamat. Ezt az adós kezdeményezi a bíróságnál, aki ettől kezdve csődvédelemben részesül. A folyamat célja az egyezség, a vagyonfelügyelő 45 nap alatt erre vonatkozó javaslatot készít. Ha ez nem sikerül, a második lépcső következik, amelyben a vagyonfelügyelő számba veszi a vagyont és javaslatot tesz a hitelezők közti szétosztására. A fennmaradó tartozásokat ebben az esetben behajthatatlanná minősítik. A harmadik lépcső a tartós törlesztési eljárás lenne, amelyről – a hitelezők jóváhagyásával – a bíróság dönt. Ennek értelmében az adós vállalja, hogy az adósságából fennmaradó részének törlesztése érdekében lemond a jövedelme egy része feletti rendelkezésről a vagyonkezelő számára. (MTI)

A 2010-ben benyújtott törvényjavaslat nem új, hanem azt már 2008-2009-ben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium benyújtotta az előző kormánynak. 2010-ben a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételéről folyó vitában elhangzott a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára részéről, hogy amennyiben a törvényjavaslatból törvény születne, úgy a hitel-visszafizetési morál jelentősen csökkenne, nem alkalmas az eredeti cél elérésére, mert túl magas a feketejövedelem aránya – olvasható a bizottsági jegyzőkönyvben.

A Magyar Nemzeti Bank is szorgalmazta a magáncsőd bevezetését

A magáncsőd jogintézmény bevezetésének szükségességére már a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is felhívta a figyelmet egy jelentésében (2011. november), mivel a megvalósításával egy szabályozott adósságrendezés valósulhatna meg, amelynek a végén az adós teljesen tiszta lappal indulhatna. Az MNB a jelentésében nagyon hiányolta a magáncsőd-törvényt, mivel a nemteljesítő háztartásoknál az adósság visszafizetése akár élethosszig tartó erőfeszítések árán sem lehetséges és ezeken az adósokon az Otthonvédelmi és Országvédelmi akcióterv egyes pontjai sem segítenek tartósan. Emellett jelentős a száma az olyan adóssághalmozó ügyfeleknek, akik többfelé – nem csak bankoknak, hanem közműcégeknek, adóhatóságnak, stb. – is tartoznak. Az ő esetükben egyfajta verseny alakulhat ki a hitelnyújtók és más követeléssel rendelkezők között, ami adott esetben a hosszú távon még „menthető” adósokkal szembeni követelések gyors likvidációjához – az adós gyors bedöntéséhez – vezethet. Emiatt a jegybank a sok ország joggyakorlatában már ismert magáncsőd intézményének bevezetését javasolja. Ez egyrészt koordinálná a különböző hitelezők behajtási tevékenységét, másrészt megadná a „tiszta lap” lehetőségét a valóban menthetetlen, de együttműködő adósok számára – az erkölcsi kockázatok minimalizálása mellett.

A magáncsőd eljárás sematikus folyamata

Az MNB a jelentésében egy ábrát is közzé tett, amely sematikusan ábrázolja, hogy hogyan nézne ki a magánszemélyek esetében a magáncsőd eljárása:

Január 1-jével lépett hatályba Magyarország új alkotmánya, Magyarország Alaptörvénye. Az Alaptörvény V. cikkének értelmében mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.

Eddig a bíróságoknak egyedileg, minden esetben kellet vizsgálnia azt, hogy az önvédelem jogos volt-e, vagy sem. Nagyon leegyszerűsítve eddig a szabály az az volt, hogy ha valakivel szemben például a személye ellen támadást alkalmazott valaki, akkor olyan arányban kellett védekeznie, amilyen a támadás maga volt. Tehát ha valakit ököllel kezdtek el verni, akkor nem lehetett ellene késsel fellépni, mert a támadással nem állt arányban a védekezés. Az Alaptörvény hatálybalépésével ennek vége, ugyanis a bíróságoknak nem kell vizsgálniuk, hogy a sértett védekezése arányban állt-e a támadással.

Kabódi Csaba, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszékvezető egyetemi docens elmondása szerint “akár a személyi, a javak elleni, akár a közérdekre támadóval szemben fel lehet lépni akár még nem is arányos eszközzel. Tehát egy ököllel támadóval szemben kést lehet ragadni, husángot lehet ragadni, vasvillát lehet ragadni.” Gyakorlatilag a támadóval szemben bármivel fel lehet lépni, erre a bűnözőknek fel kell készülniük, még arra is, hogy egy betörés alkalmával akár az életüket is veszthetik. Az is fontos változás, hogy ezentúl nem a megtámadottnak kell bizonyítania a jogos védelmet.