JogIQ

forrás: missouridealerblog.com

A blogon már többször volt szó a jótállásról, már írtam arról, hogy a tartós fogyasztási cikkekre, vagy éppen az újonnan épített lakásokra milyen jótállási szabályok, kötelezettségek vannak érvényben. Azonban arról még nem írtam, hogy az egyes javító-karbantartó szolgáltatások esetén is a javítást-karbantartást végző személynek vállalnia kell kötelező jótállást.

A jótállás (köznapi elnevezéssel a garancia) a szerződésben vállalt, a szerződésszegésért való objektív, kimentést nem tűrő helytállási kötelezettség.¹

Amikor egy vállalkozót felkérünk, hogy javítson meg nekünk valamit, akkor a vállalkozóval szerződéses jogviszonyba kerülünk, még akkor is, ha csak szóban állapodtunk meg, ugyanis a szerződési szabadságnak köszönhetően a szerződés létrejöhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással. Természetesen vannak olyan, törvényben meghatározott esetek, amikor a szerződést írásba kell foglalni. Tehát ha egy szóbeli szerződés alapján megkérünk egy vállalkozót, hogy javítsa meg nekünk az elromlott gépet, akkor a vállalkozót a javítást-karbantartást követően jótállási kötelezettség terheli.

Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállási szabályokat nem a polgári törvénykönyvben (Ptk.) találjuk, hanem egy kormányrendeletben. A rendeletben a jogalkotó a fogyasztót említi, mint a szerződés egyik alanya (másik alanya a vállalkozó). A fogyasztó a Ptk. szerint nem más, mint a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.

A kormányrendelet melléklete meghatározza azoknak a szolgáltatásoknak a körét, amelyeknél alkalmazni kell a javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállást. A megrendelt szolgáltatás esetében amennyiben a szolgáltatások az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a 20.000 forintot meghaladja, akkor a vállalkozót a kormányrendelet mellékletében meghatározott szolgáltatások elvégzése esetén kötelező jótállás terheli. A rendelet szerint a kötelező jótállás időtartama hat hónap.

A vállalkozónak az alábbi szolgáltatások esetén terheli jótállási kötelezettség:

• lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások
• háztartási gépek és készülékek javítása
• barkács- és kerti szerszámok javítása
• személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása
• audiovizuális, fotó-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása
• gyógyászati segédeszközök javítása
• telefon- és telefax-berendezések javítása
• hangszerek javítása
• órák javítása.

A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegynek tartalmaznia kell:

• a vállalkozó nevét, címét
• az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat
• a szolgáltatás díját
• a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét
• a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását.

A jótállási jegyet közérthetően, magyar nyelven kell megfogalmazni. Amennyiben a fogyasztó a jótállási igényét érvényesíteni szeretné, úgy azt a jótállási jeggyel teheti meg. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti.

Ha a fogyasztó a jótállási igényét érvényesíti, akkor a javító-karbantartó szolgáltatást végző vállalkozó jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíteni kell:

• a fogyasztó nevét és címét
• a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt
• az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját
• a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontját
• a hiba bejelentésének időpontját
• a hiba leírását
• a kifogás rendezésének módját.

A jegyzőkönyv másolatát a jótállási igényt érvényesítő fogyasztónak át kell adnia. Ha a vállalkozó a jegyzőkönyv felvételekor (átadásakor) a fogyasztói igény teljesíthetőségéről nem tud nyilatkozni, akkor álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni.

Felhasznált irodalom:
¹ Bíró György: Kötelmi jog, Novotni Kiadó, 2006., Miskolc, 449. oldal

Néhány héttel ezelőtt egy igen érdekes jogesetre bukkantam a Bírósági Határozatok tárában, mégpedig egy letört faággal kapcsolatosat. A jogeset 2004. tavaszán történt, de az ügynek csak 2009-ben lett vége. A bíróságnak arról kellett döntetnie, hogy kit terhel a felelősség, egyáltalán terheli-e egy letört faág miatt bekövetkezett sérülések esetén.

A tényállás

Az első fokú bírósághoz érkezett keresetlevélben meghatározott történeti tényállás szerint 2004. május 3-án az egyik egyetem kollégista két tanulója a kollégium udvarán a fák alatt feküdt egy pléden, amikor egy fáról lezuhanó korhadt, vastag ág rájuk esett és ennek következtében több sérülést szenvedtek el.

forrás: balintinfo.hu; a fénykép csak illusztráció

Az egyik tanuló eszméletét is elveszítette, valamint jobboldali lapockacsontja eltörött, a sérülés következtében a munkaképesség 20 százalékos mértékű csökkenése következett be, munkát csak 50 százalékos erőfeszítéssel tud végezni. A másik tanulónak jobb alkarjának csontjai törtek el, jobb kezének szorítóereje csökkent, munkát csak 50 százalékos erőfeszítéssel tud végezni.¹

A felperesek a keresetlevélben a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes egyetem kötelezését. Természetesen az alperes egyetem elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan kármegosztás alkalmazását kérte a bíróságtól, ugyanis nem tartotta bizonyítottnak, hogy a kárt a kollégium kertjében álló fáról leszakadt ág okozta, és vitatta a kártérítés mértékét.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adó ítéletében kötelezte az alperest, hogy az elsőrendű felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, 678.000 forint vagyoni kártérítést, továbbá 2008. július 1-jétől havi 6000 forint járadékot. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a másodrendű felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 4.500.000 forint nem vagyoni kárt, 3.676.860 forint vagyoni kárt és 2008. július 1-jétől havonta havi 85.690 forint járadékot.

A bíróság indokolása szerint nincs jelentősége annak, hogy a faág a kollégium udvarán álló vagy a szomszéd kertben  lévő fáról esett-e le, mert az alperes egyetemnek a karbantartási kötelezettsége a kertbe áthajló ágak vonatkozásában is fennáll, ezért a karbantartási kötelezettség elmulasztásáért az egyetem felel az okozott károkért. Az alperes egyetem természetesen az ítélettel szemben fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság döntése

A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az alperest az ingatlanán található fák állapotának ellenőrzése, karbantartása, a balesetveszélyes ágak szükség szerinti eltávolítása terén kötelezettség terheli, nem értett egyet azonban azzal, hogy a szomszéd ingatlanról átnyúló faágak tekintetében is fennállna hasonló kötelezettsége. Az áthajló ágak idegen tulajdonban állnak, amelyek tekintetében az alperes azok levágására nem jogosult, csupán az a kötelezettség terheli, hogy felhívja a szomszédot ezek eltávolítására és csak ennek elmaradása esetén távolíthatja el azokat.

Az alperesnek azonban az ezzel kapcsolatos kötelezettsége csak a szemmel láthatóan balesetveszélyes ágak tekintetében áll fenn, az egészségesnek látszó ágak kapcsán nincs olyan kötelezettsége, hogy azok eltávolítására szólítsa fel a szomszédot. A másodfokú bíróság szerint a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehetett megállapítani, hogy az alperes ingatlanára láthatóan balesetveszélyes faágak nyúltak át, és azt sem, hogy a felperesek kárát okozó faág melyik fáról hullott le. A felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy kárukat az alperes mulasztása okozta, ennek sikertelenségét a felperesek terhére kell értékelni. Miután a felperesek kára és az alperes esetleges mulasztása közötti okozati összefüggés nem bizonyított, így az alperes egyetem nem felelős nem alkalmazható a polgári törvénykönyv (Ptk.) azon rendelkezése amely szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A felperes két diák felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult.

A felülvizsgálati eljárás

A felperesek szerint a jogerős ítéletnek a kereseti követelés jogalapjával kapcsolatos megállapításai aggályosak és iratellenesek, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapulnak. A felülvizsgálati kérelem utal a balesetről felvett jegyzőkönyv tartalmára, amelyből megállapítható, hogy a baleset helyszínén álló két darab fa valamelyikéről zuhant le az ág. Az alperes a perindítás előtt és a per első szakaszában sem utalt arra, hogy a balesetet okozó ág esetleg a szomszéd telken álló fáról származna. Az általános elvárhatóság zsinórmértéke szerint még fokozottabban kell eljárni a kollégium udvarának karbantartása terén, mert a nagy számú egyetemista kerti jelenléte miatt a preventív intézkedésekre kiemelt figyelmet kell fordítani a balesetek megelőzése érdekében. A perbeli esetben bizonyított, hogy a karbantartás nem valósult meg, az alperes éppen a baleset miatt észlelte a karbantartás szükségességét.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, és “döntésében elvi éllel rögzítette, hogy az ingatlan tulajdonosát a saját telkén állók mellett valamennyi olyan fa tekintetében terheli a karbantartási és ellenőrzési kötelezettség, amely az ingatlana fölé nyúló ággal rendelkezik; e kötelezettségeinek elmulasztása esetén felel a fáról leeső ágak által okozott kárért. A tulajdonos felelőssége tehát kiterjed a szomszédos ingatlanokról áthajló ágakra is, ráadásul nem csak abban az esetben, ha az áthajló ág balesetveszélyes volta szemrevételezéssel egyértelműen megállapítható.”²

A döntés jelentősége

Serák István PhD hallgató a Jogesetek Magyarázata 2011/1. számában arra a releváns tényre mutat rá, hogy a “Legfelsőbb Bíróság sajnálatos módon egy dogmatikailag helytelen, a konkrét ügyben teljességgel irreleváns jogszabályi rendelkezést vett az okfejtés jogi kiindulópontjául, amelyből ráadásul túlzottan tág, így törvényrontó értelmezést olvasott ki.”³

Felhasznált irodalom:
Legf Bír. Pfv. III. 21.286/2009.
¹ Serák István: A Legfelsőbb Bíróság végzése az ingatlantulajdonos kárfelelősségének határairól, Jogesetek Magyarázata, Opten Kft., 2011/1., 27. oldal
² Serák István: i.m. 29. oldal
³ Serák István: i.m. 32. oldal

Az elmúlt napokban bejárta a világsajtót az a hír, miszerint a brazil Big Brother valóságshow-ban, élő adásban erőszakolták meg az egyik játékost. A valóságshow infrakamerái rögzítették, amikor az egyik versenyző a szombati házibuli után bemászik a nő takarója alá, és ott mozogni kezd. A diáklány másnap reggel nem nagyon tudta, mi történt vele, amikor az éjszakáról kérdezték. A rendőrség elvitte a férfit a helyszínről, az ügyben nyomozást indítottak – olvasható a hírekben. De mit mond erre a magyar jog, történt-e nemi erőszak?

Már Hammurapi is büntette

A nemi erőszak, vagyis az erőszakos közösülés nem újkeletű bűncselekmény. Amióta megjelent a civilizáció, mindig is bűncselekménynek tekintették ezt a cselekményt. Olyannyira régóta ismerték ezt a bűncselekményt, hogy már Hammurapi törvénykönyve is büntette a házasságon kívüli nők elleni erőszakot, mégpedig halállal. A görög mitológiában több helyen is előfordul az erőszakos közösülésről leírás, így például Europé Zeusz általi elrablása és megerőszakolása, mely nem számított bűnnek, illetve olvashatunk a thébai királyról, Laioszról, aki megerőszakolta Kriszippuszt, melynek megbüntetésére az istenek Théba városra dögvészt küldtek, tehát már egyértelműen bűnnek számított. A görög jogban az erőszakos magatartást (hübrisz), mint általános tényállást általában pénzbüntetéssel sújtották, így az erőszakos közösülést is. A római jog csak egészen a késői évszázadaiban, az 500-as években mondta ki az erőszakos közösülés (raptus) bűncselekményi minősítését, a megerősödő kereszténység elveinek köszönhetően. A középkorban szintén pénzbüntetéssel sújtották az erőszakos közösülés tettesét, melyet a nő apjának kellett fizetnie. Az erőszakos közösülés a középkortól kezdve fokozatosan kezdte átfogni azokat az eseteket is, amikor a nő védekezésre képtelen állapotban, akaratnyilvánításra képtelen állapotban volt.

Az erőszakos közösülés a magyar jogban

Az erőszakos közösülés bűncselekmény a büntető törvénykönyvben (Btk.) található, mégpedig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeket három csoportra lehet osztani: a nemi élet szabadságát sértő cselekmények, az ifjúság egészséges szexuális fejlődését sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények, és a nem kapcsolatok társadalmi rendje elleni bűncselekmények. Az erőszakos közösülés az első csoportba tartozik.

Az erőszakos közösülés a büntető törvénykönyvben

Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el – olvasható a büntető törvénykönyvben. Ez az erőszakos közösülés bűncselekmény alapesete. A bűncselekmény jelentős módosításon ment keresztül 1997-ben, ugyanis 1997-ig csak házassági életközösségen kívül élő nők lehettek a bűncselekmény alanyai (ellenük, sérelmükre lehetett csak elkövetni). A módosításnak köszönhetően azonban a bűncselekmény alanya bárki lehet nemre, életkorra, nem fejlettségre tekintet nélkül. Ebből következik, hogy a hatályos szabályozás értelmében az erőszakos közösülés bűncselekményt férfiak sérelmére is el lehet követni.

A brazil esetet figyelembe véve számunka a bűncselekmény második fordulata a lényeges (pontosabban a második fordulat második esete, az akaratnyilvánításra képtelen állapot), vagyis a “más védekezésére, illetőleg akaratnyilvánítására képtelen állapotát közösülésre használja fel”, ugyanis a valóságshow férfi játékosa a nő ilyen állapotát használta ki és létesített vele szexuális kapcsolatot. Lényeges kérdés, hogy mit jelent a védekezésre képtelenség, valamint az akaratnyilvánításra képtelen állapot.

Védekezésre képtelenség az olyan állapot, amely az akaratnyilvánítási képesség birtokában lévő személy számára lehetetlenné teszi, hogy akaratának érvényt szerezzen, hogy fizikai ellenállást, elhárító tevékenységet fejtsen ki. Ez az állapot származhat a sértett személy fizikai adottságai következtében, vagy mások által, például lekötözés következtében. Az akaratnyilvánításra képtelen állapotban akkor van a sértett, ha pszichikai vagy fizikai oknál fogva egyáltalán nincs jogi értelemben figyelembe vehető akarata, nem képes az akaratát kifejezésre juttatni. Ilyen állapot lehet az öntudatlan állapot: mély álom, ájulás, teljes részegség, kábítószertől bódult állapot, hipnotizálás¹, stb.

A valóságshow-ban az elkövető a nő teljesen részeg állapotát használta fel közösülésre, ezért a magyar büntetőjog szerint is megvalósíthatta a játékos az erőszakos közösülés bűncselekményét, amelyet egyébként a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Természetesen részletes vizsgálatokra, minden részletre kiterjedő kihallgatásokra van szükség, hogy megállapítsák a férfi büntetőjogi felelősségét.

Nem minden esetben indul meg a büntetőeljárás

A bejegyzésben az erőszakos közösülés bűncselekmény alapesetét írtam csak le, azonban számos más minősített esete van ennek a bűncselekménynek, amelyek szigorúbban büntetendők. Amennyiben “csak” a bűncselekmény alapesete valósul meg (és “csak” ez az egy bűncselekmény), úgy a büntetőeljárás kizárólag a sértett magánindítványára büntethető. A magánindítvány nem más, mint az arra jogosult bármely olyan nyilatkozata, amelyben az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja. Tehát nincs arra mód, hogy a férj a saját jogán tegye meg a feljelentést (tegyen magánindítványt) a felesége sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűncselekmény miatt. A magánindítvány nem vonható vissza. Ha a nemi erőszak mellet olyan más bűncselekmény is történik, amely közvádra üldözendő, vagy az erőszakos közösülés bűncselekmény valamelyik minősített esete valósul meg, úgy a hatóság hivatalból köteles eljárni, és nincs szükség a magánindítványra.

Felhasznált irodalom:
¹ Kereszty Béla – Maráz Vilmosné – Nagy Ferenc – Vida Mihály: A magyar büntetőjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 2005, 288. oldal

Több könnyítést tartalmaz a vadászok és a sportlövők szempontjából a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 2004. évi törvény módosítására a parlamentnek tavaly decemberben benyújtott javaslat, amelyet Pintér Sándor belügyminiszter és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – egyben az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke – jegyez.

Székely István, a törvényjavaslat és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási utasítások kidolgozásában részt vevő ügyvéd, az Országos Magyar Vadászati Védegylet, illetve a Magyar Vadászkamara jogásza elmondta: korábban már többször próbálták elérni a fegyvertörvény módosítását a feleslegesen bürokratikus előírások, illetve a rendőrségre is felesleges plusz terheket rovó szabályok miatt, a végül pozitív fordulatot hozó tárgyalások és egyeztetések 2011 elején kezdődtek meg erről.

Az 57 ezer vadász és több ezer sportlövő szempontjából fontos változás lesz, hogy a törvény – hasonlóan sok európai és amerikai országhoz – a korábbi tiltást feloldva, engedélyezi a házilagos lőszerszerelést és újratöltést azoknak, akik eredményesen elvégezték az ehhez szükséges tanfolyamot. A szerelést azonban csak a kereskedelemben kapható hivatalos eszközökkel lehet majd végezni és csak saját szükségletre. További változás lesz, hogy ha a rendőrség bevonja egy vadász fegyvertartási engedélyét, akkor arról hivatalosan és kötelezően értesítenie kell az illetékes vadászati hatóságot. Eddig ezt az adatvédelmi törvény nem tette lehetővé, illetve az értesítési kötelezettséget csak a végrehajtási rendelet tartalmazta, ami alacsonyabb rendű jogszabály a törvénynél.

Változik azon bűncselekmények és szabálysértések köre, amelyek elkövetése következményként a lőfegyvertartási engedélyt bevonják. A vadászati szervezetek azt szerették volna, hogy szabálysértések esetén egyáltalán ne legyen ilyen jogkövetkezmény, ezt a jogalkotók végül nem vették figyelembe. Csökken azonban annak az időtartama, ameddig valaki nem kaphat fegyvertartási engedélyt akkor, ha szerepel a bűnügyi nyilvántartásban vagy szabálysértést követett el. Az előbbi esetében 20 évről 8 évre, míg az utóbbi esetében 2 évről 1,6 évre mérséklődik a korlátozás.

Sokkal egyszerűbb lesz az új fegyver vásárlása is akkor, ha valakinek már van fegyvertartási engedélye. A törvény megszavazása után ugyanis már nem kell majd a rendőrségtől előzetesen megszerzési engedélyt kérni. A fegyvert az előterjesztés értelmében a jogosult minden külön engedély nélkül megvásárolhatja, majd azt bemutatja a rendőrségen, ahol bejegyzik a megszerzést a fegyvertartási engedélybe. Eddig a vadásznak minden egyes vásárlás esetén külön megszerzési engedélyt kellett kérnie, illetve külön igazolnia kellett, hogy nem szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Könnyítés az is, hogy az első fegyver vásárlása előtt is lehetőség lesz arra, hogy a rendőrség szerezze be a szükséges igazolásokat.

Forrás: magyarorszag.hu

forrás: dental.hu

Völgyi Attila fotós blogján olvastam, hogy egy fotós (John B. Mueller)  fényképét (2012 első naplementéjét megörökítő képet) szinte pillanatok alatt átvette rengeteg oldal, mégpedig úgy, hogy a fotóstól egyáltalán nem kértek engedélyt a másodközlésre. John B. Mueller tételesen leírja, hogy mennyibe került neki a kérdéses fotó elkészítése. A “meglopott” fotós a kép elkészítésének költségét 6612 dollárban rögzítette, mivel szerinte a kép elkészítéséhez meg kellett vennie a fényképezőgépét, objektívet, szűrőt, fotóállványt, számítógépet, valamint a fotószerkesztő programot is meg kellett vásárolnia. A fotósnak többen jelezték, hogy egy kicsit túlértékelte a fényképét, amire a fotós úgy kontrázott, hogy ha valaki szeretné nulláról elkészíteni a fényképet, akkor az pontosan 6612 dollárba kerülne, és ezért tekinti a fotós ezt az összeget a kép ellenértékének. A fényképet elkészítő fotós nyugodtan perelhetne, de nem teszi mindaddig, amíg korrektül hivatkoznak a fényképére, oldalára, valamint a Flickr-albumára.

Ha mindez Magyarországon történne, akkor mit tehetne egy magyar fotós?

Bárki, aki készít egy fotót, akkor a fénykép a szellemi alkotások körébe tartozik, amit a magyar polgári törvénykönyv (Ptk.) szabályoz. Ha tovább akarunk csoportosítani, akkor a szellemi alkotásokat két csoportra lehet osztani, a szerzői jogokra és az iparjogvédelemre. Az elkészített fotó a szerzői jogok körébe tartozik. A szerzői jogokról a szerzői jogról szóló törvény (Szjt.) rendelkezik. Azokban a kérdésekben, amelyeket az Szjt. nem szabályoz, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.

Szerzői jogi védelemben részesül az Szjt. alapján (a szerzői jogi védelem tárgya) az irodalom, a tudomány és a művészet területére eső minden alkotás, így különösen az irodalmi mű, a zenemű szöveggel vagy anélkül, fotóművészeti alkotás.¹ Természetesen a szerzői jog tárgyába számos más alkotás tartozik, csak a leglényegesebbeket soroltam fel azért, hogy látható legyen, az elkészített fotót védi a szerzői jog.

A gyakorlatban felvetődik a kérdés, hogy egy, az interneten talált fotó az jogdíjas-e (kell-e engedély kérni a felhasználásához), vagy sem. Főszabály szerint minden fénykép jogdíjas, kivéve azokat, amelyek a szabad felhasználás hatálya alá esnek. A szabad felhasználású fotókat a fényképet készítők külön jelölik, ezek szoktak lenni a Creative Commons licensz hatálya alá tartozó fotók.

Akinek a szerzői jogát megsértették, az eset körülményeihez képest az alábbi polgári jogi igényeket támaszthatja a jogsértővel szemben az Szjt. szerint, mint objektív jogkövetkezményeket:

• követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását
• követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől
• követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak
• követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében résztvevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról
• követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését
• követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, továbbá a kizárólag vagy elsősorban a jogsértéshez használt eszközök és anyagok, valamint a jogsértéssel előállott dolgok lefoglalását, meghatározott személynek történő átadását, kereskedelmi forgalomból való visszahívását, onnan való végleges kivonását, illetve megsemmisítését
• kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint.

Az objektív jogkövetkezmény azt jelenti, hogy objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye (s persze az okozati összefüggés) megalapozza a jogsértővel szemben, s nincs szükség felróhatóság (vétkesség) meglétére a jogsértő oldalán. A jogsértő tehát a vele szemben alkalmazandó szankciót nem háríthatja el annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.² Ezzel szemben a szubjektív alapú szankcióról akkor beszélhetünk, ha a jogsértő magatartás felróható, azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.

Esetünkben, a fényképet készítőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden felhasználás engedélyezésére. Szintén az Szjt. ad választ arra, hogy mi minősül jogosulatlan felhasználásnak: jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. A mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, a kiállítás.

John B. Mueller esetében a fényképét úgy használták fel, hogy azt terjesztették. A terjesztés kizárólagos joga a szerzőt illeti meg, terjeszteni csak úgy lehet, ha a fotós engedélyt adott arra. Ezzel megvalósították a jogsértést, amelyet a szerzői jog megsértésének, vagyis szerzői jogbitorlásról van szó. A példabeli esetben a szerzői jogbitorlók felelősek, mivel fennállnak a felelősség feltételei: nem vagyoni (személyi) sérelem, kár, okozati összefüggés a károkozó magatartás és a nem vagyoni kár között, jogellenesség, felróhatóság. A fotós nem vagyoni kártérítést követelhet, mivel a felelősség általános feltételei megvalósultak.

A nem vagyoni kár mértékére egyáltalán nem lehet mondani konkrét összeget, hiszen minden egyes esetet egyénileg, az eset valamennyi szempontjának együttes mérlegelésével kell elbírálni, és így kell megállapítani a nem vagyoni kár mértékét. Így maradva a “meglopott” fotós példájánál, ha ez Magyarországon történt volna meg, akkor a bíróság részéről elképzelhető, hogy ugyanazt a számítási módot alkalmazza, amit a fényképet készítő maga is alkalmazott, így a kép értékét 6612 dollárnak megfelelő forintnak megfelelő összegben határozná meg.

Azt már nem tudom megmondani hogyan lehet bizonyítani, hogy egy fotót egy bizonyos személy készített, de biztosan van olyan technikai eljárás, amivel ez könnyen megmondható.

A szerző a művének a felhasználására felhasználási szerződés keretében ad engedélyt, amely szerződésnek a tartalmát a felek szabadon állapítják meg. A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át részesülnek védelemben.

Természetesen a szerzői jogoknak vannak korlátjai, ugyanis az Szjt. szabályozza, hogy mely esetekben van lehetőség a szabad felhasználásra, vagyis a művet mikor lehet díjtalanul felhasználni. Maradva a fotós példájánál, az ő esetében kizárólag akkor lehet díjtalanul és a szerző engedélye nélkül felhasználni, ha a fotót iskolai oktatási célra, szemléltetés érdekében használják fel. A mű iskolai oktatási célra iskolai foglalkozás keretében átdolgozható. Az átdolgozott mű felhasználásához az eredeti mű szerzőjének engedélye is szükséges. Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. Ez nem jelenti azt, hogy egy magánszemélyként működtetett blogon, internetes oldalon szabadon, ingyenes felhasználható a mű (jelen esetben a fénykép), de még a közösségi oldalakon sem lehet felhasználni, hiszen az már nem magáncélra való hasznosítás.

Felhasznált irodalom:
¹ Csécsy György: A szellemi alkotások joga, Novotni Kiadó, Miskolc, 2007, 27-28. oldal
² Lenkovics Barnabás – Székely László: A személyi jog vázlata, Eötvös József Kiadó, Budapest, 2001, 135. oldal