RSS
Email
Facebook
LinkedIn
Google+
Cink
A mediáció, vagyis a közvetítői eljárásra utalás nem új keletű dolog. Régebben is tartalmazták a törvénykönyvek, de aztán egy időre “elfelejtették”, majd aztán néhány évvel újra elővették, és beillesztették a Büntetőeljárási törvénybe, mondhatni -egy kicsit eltúlozva- reneszánszát éli. Természetesen a mediáció -mint a cím is mutatja- nem csak csak a büntetőeljárásban használható jogintézmény, hanem a jogélet több területén is. Most én speciálisan a büntetőeljárásban használatos mediációról fogok néhány sort írni.
Kezdjük az “ősrobbanástól”: a mediácó szó a mediare szóból eredtethető, aminek a jelentése többféle, de hasonló fogalmak: középen állni, egyeztetni, közbenjárni, közvetíteni, békéltetni. A mediáció szó magyar kifejezése a bevezetésben is olvasható volt, tehát a közvetítői eljárás, amely a Büntetőeljárási törvény (1998. évi XIX. törvény) 221/A. §-ban található, amit a 2006. évi LI törvény 103. §-a iktatott be. A közvetítői eljárásnak a célja a bűncselekmény következményeinek jóvátétele, valamint a gyanúsított jövőbeni helyes, jogkövető magatartásra való nevelés.
Az említett helyen a törvény nem tételesen, de pontosan meghatározza, hogy mely bűncselekmények esetében lehet alkalmazni a mediációt, és milyen maximum büntetési tételeknél. Közvetítői eljárást lehet alkalmazni a személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és II. cím), a közlekedési (Btk. XIII. fejezet), illetőleg a vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet), öt évnél nem súlyosabb büntetési tétellel fenyegetett cselekmények esetében. A mediációt mind a gyanúsított, mind a sértett indítvánnyal kezdeményezheti a bűntetőeljárás során, de csak egy alkalommal. A törvényben nincsen előríva, hogy a bűntetőeljárás mely szakaszában kell indítványozni a mediációt, de véleményem szerint érdemes a nyomozati szakaszban, ugyanis ha a törvényi feltételek fennállnak a mediációra, akkor a nyomozó hatóság már közvetítői eljárásra utalás indítványával (és nem vádemelési javaslattal) küldi meg a nyomozást felügyelő ügyésznek a nyomozati anyagot.
Amennyiben az ügyész úgy dönt, hogy az ügyet közvetítői eljárásra utalja, akkor a büntetőügyet legfeljebb hat hónapra felfüggeszti, ha
“a) a Btk. 36. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye,
b) a gyanúsított a nyomozás során beismerő vallomást tett, vállalja, és képes a sértett kárát megtéríteni vagy a bűncselekmény káros következményeit más módon a sértettnek jóvátenni,
c) a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint
d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.”
Ha minden törvényi feltétel fennáll, akkor -mint írtam- az ügyész az ügyet 6 hónapra felfüggeszti, és közvetítői eljárásra utalja. Ekkor egy mediátor, vagyis egy közvetítő személy a gyanúsítottal, és a sértettel leül, majd a sértett elmondja, hogy mit kíván kérni a gyanúsítottól, hogy a részére bekövetkezett bűncselekmény következményeit jóvátegye. Ez általánosságban pénz szokott lenni, de lehet természetbeni is (pl. ápolás, stb.). Amennyiben a sértett, és a gyanúsított megegyezett, akkor a mediátor egy jegyzőkönyvet tölt ki, melyben leírja, hogy a felek megegyeztek, valamint a leírja benne a követelést is. Megint csak a magánvéleményemet szeretném idefűzni: célszerű a mediátorral való találkozás előtt egy személyes (sértetti és gyanúsítotti) találkozó, amelynek során szóban megállapodnak, így már kész megegyezéssel mennek a mediátorhoz.
Amennyiben a közvetítői eljárás eredményes lett (a gyanúsított teljesített a sértett részére), akkor az ügyész a Btk. 36. § (1) bekezdése szerint az ügyet megszünteti, így az eljárásnak vége van, a bűncselekményt elkövető személy nem lesz büntetve.
Természetesen az is előfordulhat, hogy a mediáció nem lesz sikeres, ebben az esetben az ügyész a “normál” eljárásnak megfelelően vádat emel, majd bírósági szakba fog átkerülni az ügy. A nem sikeres mediációt nem lehet a gyanúsított terhére róni.
Mik az előnyei?
Mint az írásomból kiolvasható, rengeteg előnye van egy ilyen eljárásnak. A gyanúsított nem lesz bűntett előéletű, ugyanis az ügy nem kerül bíróság elé. Az ügy hamar véget érhet, hiszen nem kell várakozni a bírósági tárgyalásokra. A sértett hamar a “pénzéhez juthat”. Az eljárás nagyon egyszerű.
Hogyan lehet a mediációt indítványozni?
Mint írtam, célszerű már a nyomozati szakaszban ezt indítványozni. Amennyiben mindkét fél kéri a közvetítői eljárásra utalást, akkor a nyomozó hatóság egy nyilatkozatot ad oda a sértettnek, valamint a gyanúsítottnak, és azt a nyilatkozatot kell aláírni saját kezűleg.
Egyébként a Mediációs Egyesületnek honlapja is van, amelyen még több információ található, valamint meg lehet tekinteni megyénkénti lebontásban, hogy kik is foglalkoznak ilyen mediátori tevékenységgel.
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz a JogIQ Facebook-oldalához!
at 13:00
Jó bejegyzés lett. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy csak 2007 január 1.-e óta lehet a csekélyebb súlyú bűncselekményekben közvetítői eljárás keretében jóvátenni a bűnöket, ez sokkal ismertebb mint a 2002. évi LV. törvény, amely a polgári peres ügyek bíróságon kívüli rendezését szorgalmazza. Ezen kívül munkaügyi, egészségügyi, fogyasztóvédelmi, családjogi, oktatásügyi és akár közigazgatási közvetítői eljárásra is nyílik lehetőség Mo-on.
Érdemes még hozzátenni, hogy a mediációnak nagyon komoly kulturális gyökerei vannak a legkülönfélébb népcsoportokban. Loss Sándor jogszociológus váratlanul bekövetkezett haláláig kutatta például a romani kris-t, azaz a cigány törvényt, tehát már ebben a kultúrában is megtalálhatók ennek a gyökerei. Én csak reménykedni tudok abban, hogy olyan irányba fog elmenni a magyar vitakultúra, hogy a lehető legtöbb bírósági eljárás csak ultima ratio marad meg.
Azt hiszem, én is írok egy posztot a témában, bár már egyszer írtam Gondolatok a jövő ügyvédjéről címmel, de most másról szólnék.
at 16:42
[...] avagy a közvetítői eljárás témájával Imrének köszönhetően fogok ma foglalkozni, aki a blogjában tett közzé egy rövid ismertetőt a helyreállító igazságszolgáltatás büntetőjogi [...]
at 16:58
Egy nagyon jó kis összefoglaló a mediáció történetéről, és a büntetőjogon kívül is használható mediációs eljárásról NetBandita Jogcentrumában:
http://jogicentrum.wordpress.com/2009/07/26/mediacio-avagy-a-konfliktuskezeles-magasiskolaja/
at 21:17
Ámde a mediációnak szerintem nem sok létjogosultsága van azokban a közlekedési ügyekben, ahol nem az elkövető tartozik anyagilag helytállni az általa elkövetett cselekmény anyagi következményeiért, hanem a gépjárműve kötelező felelősségbiztosítója.
Én ilyen alkalmakkor el szoktam utasítani a mediációt, hiszen a biztosító tartozik helytállni az elkövető helyett, és tipikusan csak a jogerős büntető ítélet után fizet a biztosító. Arra még nem volt példa, hogy az elkövető által kifizetett kártérítési összeget a biztosító megtérítse a szerződő felének.
Én speciel nem kedvelem a mediációt, ugyanis nem egy alkalommal a sértett olyan mértékű anyagi igénnyel lép fel az elkövető ellen, mely messze túlmutat az őt ért káron. Az én jogérzékemet sérti az ilyen típusú káron szerzés, és gyakran a sértett kapzsisága jellemzi az anyagi kárpótlási igényét. ( ugyanis a mediációt végző személy nem irányít és terel semmilyen szinten, nem ad felvilágosítást jogszerű igényről és valóságtól elrugaszkodott követelésről. Különösen ha a sértett is jogi képviselővel jön.)
Szerintem ésszerűbb a büntető eljárásokban a szintén évek óta élő lemondás a tárgyalásról elnevezésű jogintézményt alkalmazni. Jelentős enyhítést enged a büntetés kiszabása során, de nem kerül ki a pönalizálás a bíróság kezéből, és nem lehet időnként aránytalanul sok pénzzel megváltani a büntetést, melyet a sértett zsebel be. Mondjuk ennek is van ésszerűtlen vonása, ugyanis az az elkövető, aki kezdettől fogva beismerésben van, nem élhet ezzel a kedvezménnyel, csak akkor, ha nem tett vallomást, vagy körömszakadtáig tagadott az ügyészi szakig. Ha viszont ott meggondolja magát, és teljes, mindenre kiterjedő beismerő vallomást tesz, és kezdeményezi az ügyésznél, és az ügyész hajlandó ezt indítványozni, na akkor lehet lemondani a tárgyalásról. A jogintézmény már évek óta élt, amikor négy évvel ezelőtt kezdeményeztük egy ügyben. És az ügyész “bajban” volt, mert ez volt az első ilyen ügye…
at 11:56
Magyarországon nincs kialakult kultúrája még a (büntetőjogi) mediációnak, de miért várnánk ezt el 2 és fél év távlatában? Bizonyára van némi romantikus képzelgés a mediáció támogatói körében erről az intézményről, de szerintem azt senki sem állította, hogy univerzális megoldást jelent. Gyakorlati tapasztalatom ugyan még nincs ebben, ezért elfogadom, amit mondasz, de nem mondok le arról, hogy a konfliktuskezelésnek van más módja is, mint a peres eljárás.
at 18:57
@bluemoon: igazad van. Sokszor a sértettek teljesen átesnek a ló túloldalára, és aránytalanul nagy összegeket akarnak legombolni az elkövetőtől. Nagyon ritka az olyan eset, ahol a valós kárt kéri a sértett. Az általad említett jogintézmény valóban nem új keletű, csak nem nagyon volt alkalmazva, talán újra előtérbe fog kerülni. Egyébként nem tudom, hogy ismered -e Dr. Horváth Tibor ügyvédet, aki Hajdú-Bihar megyében mondhatni a legjobb közlekedési ügyvéd, vele beszélgettem egy párszor. Ő benne van a mediáció kodifikációját végző “csoportban”, és elmondta nekem, hogy mik a fenntartásai a mediáció jogintézményével kapcsolatban.