Népszavazást akartak tartani Magyarországon az esküdtszék felállításáról

A sajtó figyelmét elkerülte a jó néhány évvel ezelőtti népszavazási terv az esküdtszék felállításáról Magyarországon. 2005. november 15-én Száva Vince és dr. Gyuri József országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (OVB). A kérdés a következő volt:

“Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaságban a büntető ügyekben eljáró első fokú bíróságok ítéletüket megelőzően a vádlott kérésére a bűnösség vagy ártatlanság kérdésében hat természetes személyből esküdtszék döntését kikérje, amely döntés kötelező az ítélkező bíróra?”

Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta, mert az az Alkotmány bizonyos rendelkezéseibe ütközik. A népszavazási kezdeményezés többször megjárta az Alkotmánybíróságot (AB) is és az OVB-t is, de a népszavazási kezdeményezés megtagadásra került, így a kérdésben nem lehetett népszavazást tartani.

Magyarországon az esküdtszék nem lenne új intézmény, hiszen 1897 és 1919 között is működtek tizenkét esküdttel és három szakbíróval eljáró “rendes” és a sajtóbíráskodásra szakosodott és a politikai ügyeket tárgyaló ún. kivételes esküdtbíróságok. Erre példa az 1897. évi XXXIII. törvénycikk az esküdbíróságokról. Az akkori törvény meghatározta, hogy minden törvényszéknél, amelynek büntető hatásköre van, esküdtbíróság szerveztetik, de 1919-ben az esküdbíráskodás Magyarországon megszűnt.

Az esküdtbíráskodás bástyája az Amerikai Egyesült Államokban van. Az esküdtek száma hetven évig tizenkettő volt, majd 1970-ben felülvizsgálták a szabályokat, és kimondták, hogy büntetőügyekben hat esküdt is képes ellátni a feladatát. Néhány évvel később ezen szabály kimondásra került a polgári ügyekben is.

Pap András László, a Beszélőben megjelent, Döntsön a nép? című cikkében azt írja, hogy “az esküdtbíráskodás kérdése (és nemcsak a Ma­gyarországi Kisebbségek Pártja által benyújtott népszavazási kezdeményezésé) mindenesetre nyitott, és az amerikai tapasztalatok fényében akár újra megfordulhat a világtendencia, amely a civil részvétel ezen formáját egyre ritkábban alkalmazza. Ne feledjük, egy jól működő, a modern kor kihívásainak megfeleltetett rendszerben az esküdtek a jogalkalmazás terén is erősíthetik azt a demokratikus legitimációt, ami a jogalkotás során mostanra már alkotmányos minimumnak tekinthető.”