Sólyom László aláírta a holokauszttagadást büntető törvényt
Egészen pontosan január 30-án írtam egy bejegyzést arról, hogy törvénymódosítási javaslatot nyújtott be Mesterházy Attila a holokauszttagadás büntethetőségére vonatkozóan. Nos, Sólyom László államfő aláírta a büntető törvény javaslatot, így a holokauszt a jövőben büntetendő lesz Magyarországon. Maga a tényállás – mint a korábbi bejegyzésemben is olvasható – a következő:
“Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Többen azzal érvelnek a módosítás ellen, hogy az alkotmányellenes. Sólyom László államfő szerint nem, ugyanis a döntést indokoló közleményében Sólyom László arra hivatkozik, hogy az Alkotmánybíróság 2000-ben az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre. Az ilyen büntető jogszabályokra az államfő szerint tehát nem az az alkotmányossági mérce vonatkozik, mint általában a véleményszabadság korlátozására – olvasható a Kossuth Rádió vonatkozó cikkében.
Európán belül teljesen másként büntetik a holokauszttagadást, például Nagy Britanniában viszont nem, pedig ott él az egyik leghíresebb holokauszttagadást hirdető történész – tudhatjuk meg a Kossuth Rádió cikkéből.
Az alábbiakban meghallgatható a teljes riport:
“Alkotmánybíróság 2000-ben az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre.”
A Sándor Palota ékköve nyilvánvalóan jobban ért az alkotmányos úri huncutságokhoz, de nekem úgy tűnik mintha itt készakarva, kényszer alatt állva találta volna el a szarva közt a tőgyit.
Nem túl meggyőző a 14/2000 AB döntésnek olyan értelmet tulajdonítani , hogy az valamely szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben bizonyos vélemények kinyilvánításával foglalkozott volna.
Egy törvénynek az alkotmányosságával foglalkozott, amely bizonyos, az 1947-es Párizsi békeszerződésben tiltott szervezetekhez köthető szimbólumok tiltását terjesztette ki (az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint tévesen) a kommunista önkényuralmi jelképekre, pl. vörös csillagra.
Tehát konkrét, önkényuralmi rendszerek szimbólumaival, nem pedig konkrét szimbolikus kérdésnek a szólásszabadságot érintő vetületéről, problematikájáról van benne szó.
A sarokba szorított Sólyom nyilvánvalóan az új Parlamentre tolta át azt a felelősséget, ami egy rossz törvény elutasítása jelent.
Véleményem szerint a törvény alkotmányellenes.
Attól nem lesz kevésbé alkotmányellenes, ha a Fidesz az egyik tagadás alkotmányellenes büntethetőségét, egy másik tagadásnak a szintén alkotmányellenes büntethetőségével akar látszat egyensúlyba hozni.
Tény, hogy már a törvény szövege is ellentmond a logikának.
A legtöbb holokauszt állítás , amennyiben azok nem történtek meg, elvileg ab ovo alkalmas lehet arra, hogy az áldozatok méltóságát sértse
A törvény logikája szerint az iparszerű elgázosításnak, aranyfog kinyerésnek, bőrből lámpaernyő készítésnek, és más egyéb gyomorforgató állításnak az elhunyt szempontjából oly nagy társadalmi presztízse van, hogy annak tagadása halottgyalázás.
Ez nyilvánvalóan nonszensz, tehát nem kellene a törvény által követett módon az elhunyt méltóságára hivatkozni.
Nem hiszem, hogy ezt hosszabban magyarázni kéne, de:
Nyilvánvaló halottgyalázás ha politikai nyereségvágyból pl. azt terjesztem egy ágyban párnák között szerettei körében méltósággal eltávozott halottról, hogy az elhunytat egy rabló cigány horda verte agyon, miután a horda minden tagja megerőszakolta.
Azon is lehetne vitázni, hogy az alultápláltság és tífusz miatt kényszermunkatáborban bekövetkezett halálnak nagyobb-e presztízse.
Fölösleges.
Az azonban valószínű, hogy az elhunytnak egy kitalált megalázó helyzetbe hozása sértő az elhunyt emlékére, míg egy valóban megtörtént megalázó halálok tagadása történhet akár az elhunyt emlékének megszépítése érdekében is.
Az áldozatok számának növelése/csökkenése nyilvánvalóan nem érinti a halottgyalázás tényállását.
Egyetlen egy olyan esetet tudok elképzelni, amikor a “halottgyalázás” megállhat.
Abban a nem túl életszerű esetben állhatna fenn a “halottgyalázás” esete, ha valaki azt próbálná nyilvánosan bizonygatni, hogy az áldozatok egyénileg, vagy egy közösség tagjaként “megérdemelték” amit “kaptak”. Vagyis a “halottgyalázás” együtt jár a nemzeti-szocialista diktatúrának és önkényuralomnak a helyeslésével, dicsőítésével vagy igazolásával.
A törvény német előképe nyilvánvalóan ebben a szellemben születhetett:
StGB § 130 Volksverhetzung (Gyűlöletkeltés) (1985, módosítva 1992, 2002, 2005) hasonló megfogalmazásai:
(4) Három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő az aki nyilvánosan vagy összejövetelen a köznyugalmat az áldozatok méltóságát sértő módon azáltal zavarja, hogy a nemzeti-szocialista diktatúrát és önkényuralmat helyesli, dicsőíti vagy igazolni igyekszik.(…)?
Ehhez képest a magyar gyenge utánzat azt sugallja, hogy a holokauszttagadás minden formája sérti az áldozatok méltóságát:
1978. évi IV. törvény új paragrafusa így szól:
?269/C § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.?
[...] This post was mentioned on Twitter by Adrienne Palócz. Adrienne Palócz said: @keseruimre holokausztagadás alkotmányellenes avagy sem? elleszek vele reggelig sztem… http://bit.ly/clqAxE [...]