Btk. módosítás: A holokauszt nyilvános tagadása

2010. január 28-án került benyújtásra a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló javaslat, ami bővítené a köznyugalom elleni bűncselekmények körét. A javaslat a holokauszt nyilvános tagadását emelné be a bűncselekmények közé. A javaslatot várhatóan még februárban megtárgyalja az Országgyűlés. A javaslat szerint:

269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A javaslat indokolása szerint azért van szükség a módosításra, mert a véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság a demokratikus társadalom sajátja, a közösségi együttélés alapvető eleme, amely azonban nem jelenti azt, hogy e jogokkal élve a szabadságjogokat bárki csorbíthatja, azokkal bárki is visszaélhet, valamint a gyűlöletkeltés elleni hatékonyabb büntetőjogi fellépés az elmúlt húsz évben többször visszatérő igény a hazai jogalkotásban.

15 hozzászólás

  1. Nagy Tibi szerint:

    ” [...]a véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság a demokratikus társadalom sajátja,[...]nem jelenti azt, hogy e jogokkal élve a szabadságjogokat bárki csorbíthatja, azokkal bárki is visszaélhet,[...]”

    Én sem hiszem, hogy holokauszt nem létezett, de a történelem megvitatása miért jelent gyűlöletkeltést?

    VálaszVálasz
  2. [...] This post was mentioned on Twitter by turulmeme, Keserű Imre. Keserű Imre said: Friss JogIQ: Btk. módosítás: A holokauszt nyilvános tagadása http://bit.ly/d7LDNs [...]

  3. Viktor szerint:

    ha majd végigment a dolog, és bekerült akkor alkotmánybíróság… :)

    és felvesszük a tatárjárás tagadást, a török hódoltságot, és a teremtés tagadását, mint bűncselekményt.
    :)

    VálaszVálasz
  4. ml szerint:

    Nem hiszem hogy egy egészséges demokráciában bárki is megmondhatja kinek és minek higyjek. Mi a biztosíték arra, hogy a törvényalkotók tudják a tutit? Ráadásul pont Mo-on kell ezt törvénybe iktatni. Lassan istenkáromlásért is börtön vár az emberekre.

    VálaszVálasz
  5. sa szerint:

    Először tegyék kutathatóvá a holokausztot és a hozzá kapcsolódó anyagokat.
    Egyébként semmi sem örök, a spanyoloknál kb 2 éve vonták vissza a törvényt.

    VálaszVálasz
  6. Szabady Balázs szerint:

    Gyerekek, mi az a holokauszt? Én 1970-ben szereztem az első diplomámat, de addig nem hallottam róla? Azóta keletkezett, visszamenőlegesen?

    VálaszVálasz
  7. Balázs szerint:

    Nagyon véleménydiktatórikus íze van a dolognak sajnos. Nem ismerem a szerzőt, nem szeretem a weboldalt sem ahol megjelent-de elgondolkozató dolgokat ír akárki is legyen:
    És mégis mozog a Föld!

    Hát akkor foglaljuk össze sokadszor és újólag. A mai holoinkvizítorok szerint volt egyszer egy holokausztnak elnevezett történelmi tragédia? Ebben, mint korunk uralkodó vallásában, hinnie minden cionista uralom alatt álló ország polgárának kutyakötelessége.
    Amennyiben hitbéli kételyeinek és eretnek gondolatainak valaki mégis hangot merészelne adni, azonnal a fejére vonja az ószövetségi átkozódást, megbélyegzést, kiközösítést, továbbá a ?szalonképes? tudományos és politikai körökből történő kirúgatás is osztályrésze lesz. (No persze nem valami nagy dicsőség eme konformista idióták közösségébe tartozni).
    A történelem során minden kornak megvolt egy közösségen, államon belül a vezérideológiája, vagy nevezhetjük akár ?tudományos? tételnek is, amelynek igazságára és egyedül üdvözítő mivoltára az akkor élt megmondóemberek, ?értelmiségiek? kötelezően feleskettek minden alattvalót, akár hitt annak igazságában a szerencsétlen, akár nem. Csakhogy?Ezekről a ?megcáfolhatatlan? tudományos ?igazságokról? utóbb a legtöbb esetben bebizonyosodott, hogy valótlanságok, illetve közönséges szélhámosságok. Tudjuk, a középkori peres eljárásokban evidenciának számított, hogy boszorkányok léteznek (ámbár, ha Lendvai Ildikóra és néhány pártjabéli kiérdemesült elvtársnőre gondolunk, hajlamosak leszünk ezt magunk is tényként elfogadni), tehát a perbe fogott a saját érdekében legfeljebb csak arról vitázhatott, hogy ő maga kapcsolatba került-e velük vagy nem, valamint a gonosz általi rontás hatalma nagyobb, illetve kisebb mértékű volt-e.
    Azt azonban nem mondhatta, hogy tisztelt bíróság, kérem, az egész eljárás egy orbitális baromság, hiszen boszorkányok egyáltalán nem is léteznek a világon. Olyan ?tudományos? tétel is megcáfolhatatlan igazságként élt az idők során, miszerint a Föld egy lapos korong, aztán később gömbölyű lett, ám abban évszázadokig kételkedni sem lehetett, hogy nem a világ közepe és nem mozdulatlan, továbbá a Nap és más bolygók nem körülötte keringenek. Ez volt az ún. geocentrikus világkép. Aki szkepszisének mégis hangot merészelt adni, azt az inkvizíció elé citálták, jobb esetben jól megkínozták és bebörtönözték, rosszabb esetben jól megkínozták és megégették. S természetesen a tortúra során tanai visszavonására kényszerítették.
    Úgyhogy a heliocentrikus, vagyis napközéppontú világkép megalkotója, Kopernikusz nem kis kockázatot vállalt abban a korban még eretneknek minősülő nézetei hirdetésével, de jól ismert követőinek története is, például Galilei esete, aki öregségére került az inkvizíció karmai közé, avagy a zseniális Giordano Brunóé, akit megégettek. Utóbb persze bebizonyosodott, hogy nekik van igazuk. No de az időben egy kicsit előre szaladva említhetnénk a marxizmus-leninizmus szekularizált vallását, amely nem is olyan rég hazánkban még kizárólagos üdvtannak számított, aztán ma már esetleg személyükben ugyanazok a ?tudósok?, akik korábban harciasan hirdették e bolsevik megváltástant, ma már azt vallják, hogy ez a ?filozófia? nem jó semmire, ideológiai kacat. (Egyébként valóban az).
    A példák még hosszasan sorolhatók lennének, említésükkel csupán azt akartam illusztrálni, hogy egy bizonyos ?tudományos? tétel, melynek nevében ? tagadása esetén ? embereket bélyegeznek meg, valamint juttatnak börtönbe, akasztófára és máglyára, hogyan válik, válhat egyik napról a másikra közönséges eszmetörténeti hulladékká. Természetesen ugyanez vonatkozik korunk rendkívüli módon agresszív ideológiájára, a holokausztra is.
    Először is azt kellene tudományos viták során bebizonyítani, hogy valóban létezett. Tudniillik a világtörténelem állítólagos legnagyobb méretű, iparszerűen lebonyolított tömeggyilkosságát nem követte semmilyen igazságügyi orvosszakértői vizsgálat. Nincsenek sem tárgyi bizonyítékok, sem pedig írott források, amelyek minden bírósági eljárásban perdöntőek, s amelyek igazolnák, hogy ez a népirtás valóban megtörtént. Ad abszurdum: az illetékes ?szakértők? azt vallják, hogy a holokauszt megtörténtét éppen az bizonyítja, hogy nincsen rá bizonyíték. Ehhez a baromsághoz csak annyit: no comment?
    Csak a túlélők fantasztikusabbnál fantasztikusabb visszaemlékezései vannak birtokunkban, melyekről maguk az érintettek ismerik el rendre, hogy közönséges konfabulációk, képzelgések (Wilkomirski, Defonseca stb), vagy amennyiben nem, mint a posztmodern szentként tisztelt Elie Wiesel, gondolkodó elme első olvasásra felfedezi műveikben a legképtelenebb állításokat és logikai ellentmondásokat. Arra viszont, hogy a gázkamrák, a Ciklon-B-vel elkövetett tömeggyilkosságok és égetőgödrök nem léteztek, számos fizikai, valamint dokumentációs bizonyíték van. (A Fred Leuchter és Germar Rudolf által készített jelentések, a szövetséges légifelvételek Auschwitzról, a Nemzetközi Vöröskereszt és az egykori táborvezetés részéről összeállított dokumentumok).
    Bármennyire is erőlködnek a cionista körök, néhány évtized múlva Amerikában és Európában is csak röhögni fognak azon, hogy egy ilyen képtelenséget, mint a holokauszt, bárki is komolyan vehetett egyáltalán. (Különösen, ha kontinensünk iszlám többségűvé válik, amire a jelenlegi demográfiai trendet tekintve minden esélyünk megvan, valamint Irán megadja Izraelnek a kegyelemdöfést).
    Másfelől ? amennyiben álnaivak akarunk lenni ? teljesen értetlenül állunk az előtt a jelenség előtt, hogy vajon mi köze lehet egy történelmi kérdés megítéléséhez, elbírálásához a büntetőbíráskodásnak. A tudományos kutatás szabadságát és a véleménynyilvánítás alapjogát is a legdurvább módon sérti, ha az állam kötelezően előírja, hogy egy történelmi korszakról, illetve annak egy bizonyos feltételezett vagy valóban megtörtént eseményéről mit kell az állampolgárnak gondolnia. Erre egyébként a nevezetes 2008. évi Blois-i Nyilatkozatot aláíró 900, neves európai tudós (nem csak a revizionisták) már felhívta a figyelmet. Az az álláspont pedig végképp egyfajta szellemi zsákutca és a politikai impotencia megnyilvánulása, hogy amennyiben a holokauszttagadókat rács mögé dugjuk, úgy juttassuk oda a kommunizmus áldozatait tagadókat is.
    Ismétlem: sem az egyiket, sem a másikat, mert egy történelmi kérdés megítéléséhez az államnak és az igazságszolgáltatásnak nincsen semmi köze. Persze az említett két történelmi jelenség között van egy lényeges, semmiképp nem elhanyagolható különbség: nevezetesen az, hogy az utóbbi az előbbivel ellentétben valóban megtörtént, vagyis ezt valóban lehet tagadni. S ezen az alapon, ha a törvényhozók következetesek akarnak maradni, a Dugovics Titusz létezését nemrégiben tagadó történészt és a cikkét leközlő HVG szerkesztőjét is letöltendő szabadságvesztésre kell majd ítélni.
    Végül, de nem utolsósorban, a mai szörnyű válsághelyzetben ? amikor minden összeomlani látszik, megszűnik a morál, a normális igazságszolgáltatás, a politikusok maguk válnak a legfőbb bűnözőkké, de az erőszakos bűnelkövetők száma is drasztikusan nő, dobra verik az országot, eladják a földet is a lábunk alól ? valóban ez a legfontosabb törvényhozási teendő? Egyébként ez a szerencsétlen, impotens, handabandázó, négy évet végigagonizáló parlament részéről hozzá illő, méltó jogalkotási végaktus volt, mielőtt valamennyiünk nagy megkönnyebbülésére végre végleg eltakarodtak a színről.
    Persze ezek a szerencsétlenek nem tudják, hogy maguk alatt vágják a fát. Épp az ellenkezőjét érik el az ostoba tiltással ? már ahogy ez az ilyen esetekben az élet más területein is lenni szokott ?, mint amit akarnak. Egyrészt valóban és most már ténylegesen erősödni fog az antiszemitizmus, másrészt egyre többen válnak majd a revizionista nézetek híveivé. És ugye mindent meg lehet írni úgy, hogy az jogilag támadhatatlan legyen. Lehet majd írni a holokausztról, elfogadva a 6 milliárd áldozat történeti valóságát, például ironikusan, s tudjuk, a gúny gyilkosabb fegyver lehet, mint a tárgyilagosság, netán a karakterisztikus, támadó élű fogalmazás. Aztán meg lehet jelentetni írásokat névtelenül, miként teszik ezt sokan ma is Németországban, ahol a totális nemzeti önfeladás és történelmi amnézia okán természetesen szintén büntetik a ?holokauszttagadást?.
    Végül a fentebb már említett eszmetörténeti tény ez esetben is érvényesülni fog: lehet tiltani, fenyegetni, bíróság elé citálni, bebörtönözni embereket, attól még az igazság igazság marad, s egyszer csak vulkánszerű hevességgel a felszínre tör. Hiába kényszerítették tudósi lelkiismerete ellenére Galileit is tanai visszavonására és a Föld mozdulatlansága áltudományos tanának hazug és álságos elismerésére, a végszó mégis csak az volt: És mégis mozog a Föld. S bizony mozog!

    VálaszVálasz
  8. Balázs szerint:

    ez az oldal is vitaalap lehet:
    http://www.israelshamir.net/Hungarian/Hung1.htm
    Nagyon érdekes!

    VálaszVálasz
  9. kf szerint:

    Na, és mit jelent a pdf-ben, hogy idézem: “Ez a törvény a kihirdetését követő harmincadik napon lép hatályba, az azt követő napon hatályát
    veszti”?

    Ez pontosan azt jelenti, ami oda van írva, hogy egy napig lesz hatályban?

    VálaszVálasz
  10. [...] pontosan január 30-án írtam egy bejegyzést arról, hogy törvénymódosítási javaslatot nyújtott be Mesterházy Attila a holokauszttagadás [...]

  11. muchtar szerint:

    ?Alkotmánybíróság 2000-ben az önkényuralmi jelképek használata kapcsán hozott határozataival kivételesen lehetővé tette, hogy szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben bizonyos vélemények kinyilvánítását akkor is bűncselekménynek nyilvánítsa a törvényhozó, ha az nem uszít gyűlöletre.?
    A Sándor Palota ékköve nyilvánvalóan jobban ért az alkotmányos úri huncutságokhoz, de nekem úgy tűnik mintha itt készakarva, kényszer alatt állva találta volna el a szarva közt a tőgyit.
    Nem túl meggyőző a 14/2000 AB döntésnek olyan értelmet tulajdonítani , hogy az valamely szűken meghatározott, szimbolikus ügyekben bizonyos vélemények kinyilvánításával foglalkozott volna.
    Egy törvénynek az alkotmányosságával foglalkozott, amely bizonyos, az 1947-es Párizsi békeszerződésben tiltott szervezetekhez köthető szimbólumok tiltását terjesztette ki (az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete szerint tévesen) a kommunista önkényuralmi jelképekre, pl. vörös csillagra.
    Tehát konkrét, önkényuralmi rendszerek szimbólumaival, nem pedig konkrét szimbolikus kérdésnek a szólásszabadságot érintő vetületéről, problematikájáról van benne szó.

    A sarokba szorított Sólyom nyilvánvalóan az új Parlamentre tolta át azt a felelősséget, ami egy rossz törvény elutasítása jelent.
    Véleményem szerint a törvény alkotmányellenes.
    Attól nem lesz kevésbé alkotmányellenes, ha a Fidesz az egyik tagadás alkotmányellenes büntethetőségét, egy másik tagadásnak a szintén alkotmányellenes büntethetőségével akar látszat egyensúlyba hozni.

    Ami a törvény logikáját illeti, az is egy gyönyör.
    Elmondható róla, hogy nem azt védi aminek a védelmére hivatkozik.
    Tény, hogy már a törvény szövege is ellentmond a logikának.
    A legtöbb holokauszt állítás alkalmas arra, hogy az áldozatok méltóságát sértse, amennyiben azok nem történtek meg.

    A törvény logikája szerint az iparszerű elgázosításnak, aranyfog kinyerésnek, bőrből lámpaernyő készítésnek, és más egyéb gyomorforgató állításnak az elhunyt szempontjából oly nagy társadalmi presztízse van, hogy annak tagadása halottgyalázás.
    Ez egy igazi ökörség.
    Nem hiszem, hogy ezt hosszabban magyarázni kéne, de:
    Nyilvánvaló halottgyalázás ha politikai nyereségvágyból pl. azt terjesztem egy ágyban párnák között szerettei körében méltósággal eltávozott halottról, hogy azt egy rabló cigány horda verte agyon, miután a horda minden tagja megerőszakolta.

    Azon persze lehetne vitázni, hogy az alultápláltság és tífusz miatt kényszermunkatáborban bekövetkezett halálnak nagyobb-e presztízse.
    Fölösleges.
    Az azonban valószínű, hogy az elhunytnak egy kitalált megalázó helyzetbe hozása sértő az elhunyt emlékére, míg egy valóban megtörtént megalázó halálok tagadása történhet akár az elhunyt emlékének megszépítése érdekében is.

    VálaszVálasz

Írj hozzászólást