JogIQ

forrás: bevezetem.hu

A biztonsági öv használatával kapcsolatos szabályokat a KRESZ-ben találjuk meg. A passzív biztonsági eszköz használatának szabályai legutóbb 2007-ben kerültek módosításra.

A módosítás előtt a jogszabály úgy rendelkezett, hogy “olyan gépkocsival, amelynek meghatározott üléseit biztonsági övvel kell felszerelni, továbbá olyan gépkocsival, amelynek hátsó üléseit biztonsági övvel szerelték fel, csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a biztonsági övvel felszerelt ülésen utazó személy becsatolt biztonsági övvel van rögzítve.”

Azonban a módosítást követően, tehát a jelenleg hatályos szabályok szerint “a külön jogszabályban meghatározott M1, M2, M3, N1, N2, N3 kategóriájú gépkocsiban, amelynek meghatározott üléseit biztonsági övvel kell felszerelni, továbbá olyan járműben, amelynek üléseit biztonsági övvel szerelték fel, az ülésen utazó személynek a biztonsági öv becsatolásával kell magát rögzíteni.”

Mi a két szabály közötti különbség?

Az, hogy míg a módosítás előtt a gépkocsivezetőnek kellett figyelmeztetnie az utasokat, hogy csatolják be a biztonsági öveket, így a gépkocsit vezetőnek volt, hogy az utasok használják az övet. Ha például a korábbi szabályok szerint a a gépkocsivezetőt megállították a rendőrök és az egyik utas nem használta az övet, akkor a gépkocsivezetőt bírságolták meg a rendőrök, tekintet nélkül arra, hogy ő használta, vagy sem a biztonsági övet.

A jelenleg hatályos szabályok szerint azonban a felelősséget áthelyezték az utasra, ugyanis az utasnak a kötelezettsége, hogy magát a biztonsági öv becsatolásával rögzítse, így a gépkocsivezető ennek elmulasztása miatt nem vonható felelősségre, a bírságot is az utas fogja kapni, nem a vezető. A rendelkezés sem a biztonsági öv becsatolásának megkövetelését, sem a becsatolás ellenőrzését nem írja elő a járművezető számára. Egyébként nem kis összegű bírságot kap az utas, ugyanis a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló jogszabály szerint

• lakott területen belül 15.000
• lakott területen kívül 30.000
• autópályán 40.000

forint közigazgatási bírságra számíthat az utas (és ugyanilyen összegű bírságot kaphat a gépkocsivezető is, ha ő maga nem használja a passzív biztonsági eszközt).

Miért lényeges ezen módosítás?

Gondoljunk bele, hogy történik egy közlekedési baleset, amelyben a vétlen járműben súlyosan megsérül az utas. Ha a korábbi szabályokat vesszük figyelembe, akkor azért, hogy az utas megsérült, mert nem volt rögzítve biztonsági övvel, a vétlen gépjárművezető II. rendű terhelt lesz, mivel addig nem közlekedhetett volna a járművel, amíg az utas nem csatolja be az övet (az I. rendű terhelt a közlekedési balesetet okozó járművezető lesz). Ugye mennyire igazságtalan, hogy az utas felróhatósága miatt a gépjárművezető felelt?

Azonban a jelenleg hatályos szabályok szerint a gépkocsivezető ezen felelőssége megszűnik, a korábban említettek miatt. Több ilyen eset is történt, amióta ez a módosítás hatályba lépett, így a bíróság számos esetben hozott már ezzel kapcsolatos ítéletet. A legfontosabb talán a BH 207/2008-as, ami leszögezi, hogy a gépjármű ülésén utazó személy biztonsági öve becsatolásának elmulasztásával okozati összefüggésben bekövetkezett súlyos testi sértést okozó vagy súlyosabb eredménnyel járó közlekedési baleset miatt 2007. április 1. napját követően nem állapítható meg a balesettel érintett jármű vezetőjének a büntetőjogi felelőssége.

Már korábban írni akartam arról, hogy 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezték a korábban 35/2000. BM rendeletet, amely a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szólt. A blog szempontjából azért is fontos ezen jogszabály-változásra egy külön bejegyzést szentelni, mert számos írásommal érintettem a 35/2000. BM rendeletet.

A 35/2000. BM rendelet helyébe 2012. január 1-jétől a 326/2011. kormányrendelet lépett, ugyanolyan címmel, mint a hatályon kívül helyezett BM rendelet, vagyis a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról címet viseli. Történtek változások az új jogszabályban, de azokban a témákban nem, amelyeket érintettem. Csupán annyi az eltérés, hogy a korábbi bejegyzésekben szereplő jogszabályhelyek másol találhatók meg az új jogszabályban.

forrás: missouridealerblog.com

A blogon már többször volt szó a jótállásról, már írtam arról, hogy a tartós fogyasztási cikkekre, vagy éppen az újonnan épített lakásokra milyen jótállási szabályok, kötelezettségek vannak érvényben. Azonban arról még nem írtam, hogy az egyes javító-karbantartó szolgáltatások esetén is a javítást-karbantartást végző személynek vállalnia kell kötelező jótállást.

A jótállás (köznapi elnevezéssel a garancia) a szerződésben vállalt, a szerződésszegésért való objektív, kimentést nem tűrő helytállási kötelezettség.¹

Amikor egy vállalkozót felkérünk, hogy javítson meg nekünk valamit, akkor a vállalkozóval szerződéses jogviszonyba kerülünk, még akkor is, ha csak szóban állapodtunk meg, ugyanis a szerződési szabadságnak köszönhetően a szerződés létrejöhet szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással. Természetesen vannak olyan, törvényben meghatározott esetek, amikor a szerződést írásba kell foglalni. Tehát ha egy szóbeli szerződés alapján megkérünk egy vállalkozót, hogy javítsa meg nekünk az elromlott gépet, akkor a vállalkozót a javítást-karbantartást követően jótállási kötelezettség terheli.

Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállási szabályokat nem a polgári törvénykönyvben (Ptk.) találjuk, hanem egy kormányrendeletben. A rendeletben a jogalkotó a fogyasztót említi, mint a szerződés egyik alanya (másik alanya a vállalkozó). A fogyasztó a Ptk. szerint nem más, mint a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy.

A kormányrendelet melléklete meghatározza azoknak a szolgáltatásoknak a körét, amelyeknél alkalmazni kell a javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállást. A megrendelt szolgáltatás esetében amennyiben a szolgáltatások az általános forgalmi adót és az anyagköltséget is magában foglaló díja a 20.000 forintot meghaladja, akkor a vállalkozót a kormányrendelet mellékletében meghatározott szolgáltatások elvégzése esetén kötelező jótállás terheli. A rendelet szerint a kötelező jótállás időtartama hat hónap.

A vállalkozónak az alábbi szolgáltatások esetén terheli jótállási kötelezettség:

• lakás-karbantartási és -javítási szolgáltatások
• háztartási gépek és készülékek javítása
• barkács- és kerti szerszámok javítása
• személygépkocsik, motorkerékpárok karbantartása és javítása
• audiovizuális, fotó-optikai és információfeldolgozási berendezések javítása
• gyógyászati segédeszközök javítása
• telefon- és telefax-berendezések javítása
• hangszerek javítása
• órák javítása.

A vállalkozó köteles a fogyasztónak a szolgáltatás díjának átvételekor, legkésőbb a dolognak a fogyasztó vagy megbízottja részére történő átadásakor – külön kérés nélkül – jótállási jegyet átadni. A jótállási jegynek tartalmaznia kell:

• a vállalkozó nevét, címét
• az elvégzett munkát, a felhasznált alkatrészeket, anyagokat
• a szolgáltatás díját
• a fogyasztót a jótállás alapján megillető jogokat, azok érvényesíthetőségének feltételeit és határidejét
• a dolog fogyasztó részére történő visszaadásának időpontját, továbbá személygépkocsi és motorkerékpár esetében a kilométeróra állását.

A jótállási jegyet közérthetően, magyar nyelven kell megfogalmazni. Amennyiben a fogyasztó a jótállási igényét érvényesíteni szeretné, úgy azt a jótállási jeggyel teheti meg. A jótállási jegy szabálytalan kiállítása vagy a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása a jótállási kötelezettségvállalás érvényességét nem érinti.

Ha a fogyasztó a jótállási igényét érvényesíti, akkor a javító-karbantartó szolgáltatást végző vállalkozó jegyzőkönyvet köteles felvenni, amelyben rögzíteni kell:

• a fogyasztó nevét és címét
• a fogyasztó által érvényesíteni kívánt igényt
• az elvégzett javító-karbantartó szolgáltatás megnevezését, díját
• a dolog átadása vagy az üzembe helyezés időpontját
• a hiba bejelentésének időpontját
• a hiba leírását
• a kifogás rendezésének módját.

A jegyzőkönyv másolatát a jótállási igényt érvényesítő fogyasztónak át kell adnia. Ha a vállalkozó a jegyzőkönyv felvételekor (átadásakor) a fogyasztói igény teljesíthetőségéről nem tud nyilatkozni, akkor álláspontjáról a fogyasztót legkésőbb három munkanapon belül köteles értesíteni.

Felhasznált irodalom:
¹ Bíró György: Kötelmi jog, Novotni Kiadó, 2006., Miskolc, 449. oldal

Néhány héttel ezelőtt egy igen érdekes jogesetre bukkantam a Bírósági Határozatok tárában, mégpedig egy letört faággal kapcsolatosat. A jogeset 2004. tavaszán történt, de az ügynek csak 2009-ben lett vége. A bíróságnak arról kellett döntetnie, hogy kit terhel a felelősség, egyáltalán terheli-e egy letört faág miatt bekövetkezett sérülések esetén.

A tényállás

Az első fokú bírósághoz érkezett keresetlevélben meghatározott történeti tényállás szerint 2004. május 3-án az egyik egyetem kollégista két tanulója a kollégium udvarán a fák alatt feküdt egy pléden, amikor egy fáról lezuhanó korhadt, vastag ág rájuk esett és ennek következtében több sérülést szenvedtek el.

forrás: balintinfo.hu; a fénykép csak illusztráció

Az egyik tanuló eszméletét is elveszítette, valamint jobboldali lapockacsontja eltörött, a sérülés következtében a munkaképesség 20 százalékos mértékű csökkenése következett be, munkát csak 50 százalékos erőfeszítéssel tud végezni. A másik tanulónak jobb alkarjának csontjai törtek el, jobb kezének szorítóereje csökkent, munkát csak 50 százalékos erőfeszítéssel tud végezni.¹

A felperesek a keresetlevélben a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperes egyetem kötelezését. Természetesen az alperes egyetem elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, másodlagosan kármegosztás alkalmazását kérte a bíróságtól, ugyanis nem tartotta bizonyítottnak, hogy a kárt a kollégium kertjében álló fáról leszakadt ág okozta, és vitatta a kártérítés mértékét.

Az elsőfokú bíróság döntése

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének részben helyt adó ítéletében kötelezte az alperest, hogy az elsőrendű felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, 678.000 forint vagyoni kártérítést, továbbá 2008. július 1-jétől havi 6000 forint járadékot. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy a másodrendű felperesnek késedelmi kamataival együtt fizessen meg 4.500.000 forint nem vagyoni kárt, 3.676.860 forint vagyoni kárt és 2008. július 1-jétől havonta havi 85.690 forint járadékot.

A bíróság indokolása szerint nincs jelentősége annak, hogy a faág a kollégium udvarán álló vagy a szomszéd kertben  lévő fáról esett-e le, mert az alperes egyetemnek a karbantartási kötelezettsége a kertbe áthajló ágak vonatkozásában is fennáll, ezért a karbantartási kötelezettség elmulasztásáért az egyetem felel az okozott károkért. Az alperes egyetem természetesen az ítélettel szemben fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság döntése

A másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta, és a keresetet teljes terjedelmében elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy az alperest az ingatlanán található fák állapotának ellenőrzése, karbantartása, a balesetveszélyes ágak szükség szerinti eltávolítása terén kötelezettség terheli, nem értett egyet azonban azzal, hogy a szomszéd ingatlanról átnyúló faágak tekintetében is fennállna hasonló kötelezettsége. Az áthajló ágak idegen tulajdonban állnak, amelyek tekintetében az alperes azok levágására nem jogosult, csupán az a kötelezettség terheli, hogy felhívja a szomszédot ezek eltávolítására és csak ennek elmaradása esetén távolíthatja el azokat.

Az alperesnek azonban az ezzel kapcsolatos kötelezettsége csak a szemmel láthatóan balesetveszélyes ágak tekintetében áll fenn, az egészségesnek látszó ágak kapcsán nincs olyan kötelezettsége, hogy azok eltávolítására szólítsa fel a szomszédot. A másodfokú bíróság szerint a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt sem lehetett megállapítani, hogy az alperes ingatlanára láthatóan balesetveszélyes faágak nyúltak át, és azt sem, hogy a felperesek kárát okozó faág melyik fáról hullott le. A felpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy kárukat az alperes mulasztása okozta, ennek sikertelenségét a felperesek terhére kell értékelni. Miután a felperesek kára és az alperes esetleges mulasztása közötti okozati összefüggés nem bizonyított, így az alperes egyetem nem felelős nem alkalmazható a polgári törvénykönyv (Ptk.) azon rendelkezése amely szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

A felperes két diák felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult.

A felülvizsgálati eljárás

A felperesek szerint a jogerős ítéletnek a kereseti követelés jogalapjával kapcsolatos megállapításai aggályosak és iratellenesek, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapulnak. A felülvizsgálati kérelem utal a balesetről felvett jegyzőkönyv tartalmára, amelyből megállapítható, hogy a baleset helyszínén álló két darab fa valamelyikéről zuhant le az ág. Az alperes a perindítás előtt és a per első szakaszában sem utalt arra, hogy a balesetet okozó ág esetleg a szomszéd telken álló fáról származna. Az általános elvárhatóság zsinórmértéke szerint még fokozottabban kell eljárni a kollégium udvarának karbantartása terén, mert a nagy számú egyetemista kerti jelenléte miatt a preventív intézkedésekre kiemelt figyelmet kell fordítani a balesetek megelőzése érdekében. A perbeli esetben bizonyított, hogy a karbantartás nem valósult meg, az alperes éppen a baleset miatt észlelte a karbantartás szükségességét.

A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, és “döntésében elvi éllel rögzítette, hogy az ingatlan tulajdonosát a saját telkén állók mellett valamennyi olyan fa tekintetében terheli a karbantartási és ellenőrzési kötelezettség, amely az ingatlana fölé nyúló ággal rendelkezik; e kötelezettségeinek elmulasztása esetén felel a fáról leeső ágak által okozott kárért. A tulajdonos felelőssége tehát kiterjed a szomszédos ingatlanokról áthajló ágakra is, ráadásul nem csak abban az esetben, ha az áthajló ág balesetveszélyes volta szemrevételezéssel egyértelműen megállapítható.”²

A döntés jelentősége

Serák István PhD hallgató a Jogesetek Magyarázata 2011/1. számában arra a releváns tényre mutat rá, hogy a “Legfelsőbb Bíróság sajnálatos módon egy dogmatikailag helytelen, a konkrét ügyben teljességgel irreleváns jogszabályi rendelkezést vett az okfejtés jogi kiindulópontjául, amelyből ráadásul túlzottan tág, így törvényrontó értelmezést olvasott ki.”³

Felhasznált irodalom:
Legf Bír. Pfv. III. 21.286/2009.
¹ Serák István: A Legfelsőbb Bíróság végzése az ingatlantulajdonos kárfelelősségének határairól, Jogesetek Magyarázata, Opten Kft., 2011/1., 27. oldal
² Serák István: i.m. 29. oldal
³ Serák István: i.m. 32. oldal

Az elmúlt napokban bejárta a világsajtót az a hír, miszerint a brazil Big Brother valóságshow-ban, élő adásban erőszakolták meg az egyik játékost. A valóságshow infrakamerái rögzítették, amikor az egyik versenyző a szombati házibuli után bemászik a nő takarója alá, és ott mozogni kezd. A diáklány másnap reggel nem nagyon tudta, mi történt vele, amikor az éjszakáról kérdezték. A rendőrség elvitte a férfit a helyszínről, az ügyben nyomozást indítottak – olvasható a hírekben. De mit mond erre a magyar jog, történt-e nemi erőszak?

Már Hammurapi is büntette

A nemi erőszak, vagyis az erőszakos közösülés nem újkeletű bűncselekmény. Amióta megjelent a civilizáció, mindig is bűncselekménynek tekintették ezt a cselekményt. Olyannyira régóta ismerték ezt a bűncselekményt, hogy már Hammurapi törvénykönyve is büntette a házasságon kívüli nők elleni erőszakot, mégpedig halállal. A görög mitológiában több helyen is előfordul az erőszakos közösülésről leírás, így például Europé Zeusz általi elrablása és megerőszakolása, mely nem számított bűnnek, illetve olvashatunk a thébai királyról, Laioszról, aki megerőszakolta Kriszippuszt, melynek megbüntetésére az istenek Théba városra dögvészt küldtek, tehát már egyértelműen bűnnek számított. A görög jogban az erőszakos magatartást (hübrisz), mint általános tényállást általában pénzbüntetéssel sújtották, így az erőszakos közösülést is. A római jog csak egészen a késői évszázadaiban, az 500-as években mondta ki az erőszakos közösülés (raptus) bűncselekményi minősítését, a megerősödő kereszténység elveinek köszönhetően. A középkorban szintén pénzbüntetéssel sújtották az erőszakos közösülés tettesét, melyet a nő apjának kellett fizetnie. Az erőszakos közösülés a középkortól kezdve fokozatosan kezdte átfogni azokat az eseteket is, amikor a nő védekezésre képtelen állapotban, akaratnyilvánításra képtelen állapotban volt.

Az erőszakos közösülés a magyar jogban

Az erőszakos közösülés bűncselekmény a büntető törvénykönyvben (Btk.) található, mégpedig a nemi erkölcs elleni bűncselekmények között. A nemi erkölcs elleni bűncselekményeket három csoportra lehet osztani: a nemi élet szabadságát sértő cselekmények, az ifjúság egészséges szexuális fejlődését sértő vagy veszélyeztető bűncselekmények, és a nem kapcsolatok társadalmi rendje elleni bűncselekmények. Az erőszakos közösülés az első csoportba tartozik.

Az erőszakos közösülés a büntető törvénykönyvben

Aki mást erőszakkal, avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel közösülésre kényszerít, vagy más védekezésre, illetőleg akaratnyilvánításra képtelen állapotát közösülésre használja fel, bűntettet követ el – olvasható a büntető törvénykönyvben. Ez az erőszakos közösülés bűncselekmény alapesete. A bűncselekmény jelentős módosításon ment keresztül 1997-ben, ugyanis 1997-ig csak házassági életközösségen kívül élő nők lehettek a bűncselekmény alanyai (ellenük, sérelmükre lehetett csak elkövetni). A módosításnak köszönhetően azonban a bűncselekmény alanya bárki lehet nemre, életkorra, nem fejlettségre tekintet nélkül. Ebből következik, hogy a hatályos szabályozás értelmében az erőszakos közösülés bűncselekményt férfiak sérelmére is el lehet követni.

A brazil esetet figyelembe véve számunka a bűncselekmény második fordulata a lényeges (pontosabban a második fordulat második esete, az akaratnyilvánításra képtelen állapot), vagyis a “más védekezésére, illetőleg akaratnyilvánítására képtelen állapotát közösülésre használja fel”, ugyanis a valóságshow férfi játékosa a nő ilyen állapotát használta ki és létesített vele szexuális kapcsolatot. Lényeges kérdés, hogy mit jelent a védekezésre képtelenség, valamint az akaratnyilvánításra képtelen állapot.

Védekezésre képtelenség az olyan állapot, amely az akaratnyilvánítási képesség birtokában lévő személy számára lehetetlenné teszi, hogy akaratának érvényt szerezzen, hogy fizikai ellenállást, elhárító tevékenységet fejtsen ki. Ez az állapot származhat a sértett személy fizikai adottságai következtében, vagy mások által, például lekötözés következtében. Az akaratnyilvánításra képtelen állapotban akkor van a sértett, ha pszichikai vagy fizikai oknál fogva egyáltalán nincs jogi értelemben figyelembe vehető akarata, nem képes az akaratát kifejezésre juttatni. Ilyen állapot lehet az öntudatlan állapot: mély álom, ájulás, teljes részegség, kábítószertől bódult állapot, hipnotizálás¹, stb.

A valóságshow-ban az elkövető a nő teljesen részeg állapotát használta fel közösülésre, ezért a magyar büntetőjog szerint is megvalósíthatta a játékos az erőszakos közösülés bűncselekményét, amelyet egyébként a törvény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni. Természetesen részletes vizsgálatokra, minden részletre kiterjedő kihallgatásokra van szükség, hogy megállapítsák a férfi büntetőjogi felelősségét.

Nem minden esetben indul meg a büntetőeljárás

A bejegyzésben az erőszakos közösülés bűncselekmény alapesetét írtam csak le, azonban számos más minősített esete van ennek a bűncselekménynek, amelyek szigorúbban büntetendők. Amennyiben “csak” a bűncselekmény alapesete valósul meg (és “csak” ez az egy bűncselekmény), úgy a büntetőeljárás kizárólag a sértett magánindítványára büntethető. A magánindítvány nem más, mint az arra jogosult bármely olyan nyilatkozata, amelyben az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja. Tehát nincs arra mód, hogy a férj a saját jogán tegye meg a feljelentést (tegyen magánindítványt) a felesége sérelmére elkövetett erőszakos közösülés bűncselekmény miatt. A magánindítvány nem vonható vissza. Ha a nemi erőszak mellet olyan más bűncselekmény is történik, amely közvádra üldözendő, vagy az erőszakos közösülés bűncselekmény valamelyik minősített esete valósul meg, úgy a hatóság hivatalból köteles eljárni, és nincs szükség a magánindítványra.

Felhasznált irodalom:
¹ Kereszty Béla – Maráz Vilmosné – Nagy Ferenc – Vida Mihály: A magyar büntetőjog különös része, Korona Kiadó, Budapest, 2005, 288. oldal